Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
A RENDEK FELIRATI TERVEZETE. 87 •sérti. 8. Végül pedig a regnikoláris munkálatokat is, — amelyek már 1791 óta halasztódnak —, tárgyalni kívánták. 58 Ezzel a felirati tervezettel a rendek is meghatározták álláspontjukat. A pontok — az utolsó kivételével mind szoros kapcsolatban álltak a papír- és rézinfláció ügyével, az adózó teherbírásával ós az országot sújtó pénzszűkével. Csak a hadüzenet joga került bele némileg erőszakoltan a tervbe, bár ez is —• minthogy a gazdasági bajokat is a háborúból vezették le — szorosan ehhez a kérdóskomplexumhoz tartozónak volt föltüntetve. A katonai kérdésekben kétségtelenül elfogultak voltak, •ellenszenvük a kapituláció ellen a fejlődés perspektívájában ma jogosulatlannak látszik, de éppen ebben a kérdésben sok aulikus gondolkodású férfiú ós sok katona is osztozott véleményükben. Némi sikert tehát leginkább ezen a téren remélhettek. Annál kilátástalanabbnak látszott a küzdelem a gazdasági téren. A magyar kereskedelem szabadsága, a magyar gazdasági ügyek ónálló igazgatása ós a papírpénz kérdésében az udvar álláspontja szilárdan le volt rögzítve. Az aulikus magyar urak is e tekintetben az udvarral tartottak, s a magyar ügyre nézve nagyon káros volt, hogy a kamaraelnök, aki e pillanatban ezt a politikát képviselte, Zichy Károly gróf, magyar ember, az 1795-ben kegyvesztetté lett országbíró volt. A fölirati tervezet alig nyújtott kilátást arra, hogy az ellentétes véleményeket át lehessen hidalni, az országgyűlés akkori szervezete mellett mégis fönnállottak bizonyos lehetőségek a kompromisszumra. Ez a szervezet, ahogy azt Ürményi már két évtizeddel korábban kifejtette, inkább szervezetlenségnek volt nevezhető. A tárgyalások az alsó táblán folytak, nagyrészt a közönség, a nem országgyűlési tagok hangos részvételével: tetszés és nemtetszés nyilvánításával. Ez könnyen tolta szélsőséges irányba az ellenzéket, amennyiben kedvezett a feltűnési viszketegnek, a népszerűséghajhász ásnak és sokszor, juttatott tapshoz olyanokat is, akik belső értékük szerint azt meg nem érdemelték. Hogy ezen a réven a rend nem borult föl egészen, az kétségtelenül a nemzeti elemek tömörülésének és cél58 Acla 1807., 17—23. L; Wertheimer id. mü (Századok, 1896.), 300— 301. 1.
