Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
A KÜLPOLITIKAI HELYZET MEGNEHEZÜLÉSE. 3 megaláztatásokba sodorhatta. Ezt Bécsben, annyira érezték, hogy foglalkoztak is azzal a gondolattal, nem volna-e jobb a császárnak önként lemondania. A birodalmi ügyek új vezetője, Stadion Fülöp gróf is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a római birodalmi korona értéktelenné lett az osztrák császárra nézve, aki ezt a hatalmát a változott körülmények közt már nem érvényesíthette. 1806 júliusában azonban még úgy gondolkozott, hogy a lemondással nem kell sietni, s azt remélte, hogy azt majd még ellenszolgáltatás gyanánt lehet latbavetni. Ezzel azonban elkésett, mert augusztus elsején Napóleon két jegyzéket nyújtatott át Ferencnek: az egyikben azt követelte, hogy augusztus 10-ig tegye le a szentbirodalmi császári címet, a, másikban, hogy ismerje el Nápoly királyául Napóleon öccsét, Józsefet. Talleyrand előzőleg megegyezett Oroszországgal és Napóleon vezetése alatt a birodalom védelmére létrehozta a délnémet fejedelmek rajnai szövetségét. Ausztria tehát kénytelen volt ezt a megaláztatást is eltűrni, és a német birodalom fölbomlott. Augusztus 10-én Metternich Párizsban átadta Ferenc osztrák császár augusztus 6-áról kelt nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy kötelékeit a német birodalommal felbontottaknak tekinti és a német császári méltóságot leteszi. 2 Szét züllesztett sereggel, a financiális bukás örvényének szélén az osztrák császárság siralmas helyzetben volt. Napóleon most Poroszország ellen fordult s a pattanásig feszült helyzetben Poroszország is, de főképen Anglia és Oroszország mindent elkövettek, hogy Ferencet ismét belerántsák a Napóleon elleni harcba. Poroszország elvérzése mindenesetre nagy csapás lett volna Ausztriára, de sem az új császárság belső viszonyai nem voltak olyanok, hogy a küzdelembe beleavatkozhatott volna, sem a berlini udvar tartózkodó viselkedése az előző évben nem nyújtott alapot arra, hogy Ausztria, mindent kozkáztatva, beleavatkozzék a viszályba. Károly főherceg nyíltan megmondta, hogy az a monarchia végét jelentené. A francia külpolitika mindazonáltal olyan kihívóan viselkedett Bécsben, hogy sohasem 2 Srbik: Das österreichische Kaisertum und das Ende des Heiligen Römiseken Reichs. (Arch. f. Politik u. Geschichte, 1927.) 317—332. 1. — Beér: Zehn Jahre, 228—232. 1., Wertheimer id. mű, II. 167—179. 1.
