Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
A további megkérdezettek közt az udvari felfogás tükröződik két magyar kormányfórfiú: Zichy Károly gróf kamaraelnök és Majláth József gróf állam- és konferenciaminiszter véleményében. Ezekben a miniszter mellett a magyar főúr is megszólal. Mint udvari emberek, mindketten az inszurrekció szabályozása ellen voltak. Zichy különösen financiális szempontból, mert félt a gyakorlatokkal ós a külön vezérkarral járó új költségektől, de a hadsereg egységét is féltette a külön igazgatástól ós a magukválasztotta tisztektől. Veszély idején meggondolandónak tartotta az ilyen szervezetet, amelyet semmi esetre sem tartott fölhasználhatónak az országhatárokon kívül. Majláth ezt a veszedelmet még élénkebben festette. Ő még azt is kiemelte, hogy az inszurrekció sem a generalisszimusz, sem a haditanács alá nem rendelhető. Milíciává átalakítását annál inkább ellenezte, mert abba nem nemeseket is föl kellene venni s így két külön hadsereg keletkeznék, amelyek a belső békére jelentenének veszedelmet. Az átszervezés mellett tehát csak az új országbíró, Ürmónyi József emelt szót, Ö is óva intett attól, hogy a haditanács alá rendeljék a nemesi fölkelést s a keresztülvitel módjára fölhívta a figyelmet Nádasdy gróf és Splényi báró generálisok 1796-i tervére. Majláth a kapitulációnak és a sorozásnak is határozott ellenzője volt. Szerinte az a rendek többsége előtt is népszerűtlen és az óvenkiinti sorozással a nép körében is elégületlenséget keltett. Zichy viszont még akkor is fenn akarta tartani a sorozást, ha a kapitulációs rendet elejtenék — valószínűleg a toborzási felpénz miatt. Csak Ürményi nézte humanitárius szempontból a kérdést és nem akarta eltörülni a kapitulációt, csak megszüntetni a vele kapcsolatos visszaéléseket. Az ő álláspontja a két reakcionárius miniszterével szembon a fölvilágosult magyar államférfiúé. 31 A régi inszurrekciónak elégtelenségét akkor már a rendi álláspont belátóbb tagjai is fölismerték. Az ellenzék tulajdonképeni elismert vezérének, Vay Józsefnek testvére, Vay Miklós generális is dolgozott ki egy tervet a nemesi fölkelés átszervezéséről. Ebben ő is hangoztatta, hogy az inszurrekció a legjobb 31 L. Ürményi votumát, Iratok, II. 582—583. 1.; Zichyét u. ott, II. 584—585. 1. és Majláthét, II. 585—586. 1.
