Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

A KATONAI KÉRDÉSEK. 71 Az 1805. évi inszurrekció azonban a nádor hitét is megingatta, hogy célszerű-e a felkelés szervezésének ez a módja? Azok a szomorú tapasztalatok, amelyeket 1805-ben a fölszerelés körül tett, hogy a haditanács a nemesi felkelés számára egyáltalában nem gondoskodott fegyverekről és lőszerről, csali rozzant régi pisztolyokat, ruházatban is csak csákót tudott adni és a kiegészítéshez szükséges tüzérségről és műszaki csapatokról sem akart gondoskodni, terelték arra a véleményre, hogy ennél a kérdésnél a kezdeményezést a rendekre kellene hagyni és az esetre is a tervet egy regnikoláris deputációval kidolgoztatni. Fölismerte azt a veszélyt, hogy ha a háborús időszak ismételten szüségessé teszi az inszurrekció hádbahívását, az a szegényebb nemességet teljes anyagi romlásba fogja dönteni. De a hadviselés átalakulásának más következményei is voltak. Látta a felszerelés bajain kívül, hogy szervezeti szempontból is jelentékeny akadályok állanak fönn. Ha a nemesi fölkelés állandó gyakorlatokat folytat és a sorkatonasággal egyenlő elbánás alá kerül, akkor alig kerülhető el, hogy a haditanácstól függésbe jusson. Károly főherceg is, akkor mint generalisszimusz, határozottan kifejezte azt a kívánságát, hogy minden formális különállás mellett az újraszabályozott nemesi had is az ő rendelkezése alatt álljon. Az osztrák álláspont az inszurrekcióval szemben tehát eltolódott. 1790-ben a Lajtán túl irtóztak az inszurrekció gondolatától, abban a hitben, hogy az — mint az 1790-ben fölállított megyei bandériumokról vélték — könnyen szolgálhatna elszakadási törekvéseket. Ezt a balhitet ugyan jórészt elhallgattatták közben lezajlott (hadbaszállásai, de a hadviselés teljes átalakulása a fönnálló szervezetben ugyanakkor nagyrészt megfosztotta az inszurrekciót értékétől. Meggyökerezett az a nézet, hogy csak a jólszervezett és begyakorolt, összeműködéshez szokott hadsereg tudja igazán megállni helyét, és hogy a diadal kivívásában oroszlánrésze van a hadsereg szellemének; ezek a tulajdonságok pedig nem várhatók el alkalmi alakulásoktól. E tekintetben Károly főherceg eredetileg az ellen az intézmény ellen is élesen állást foglalt, amely utóbb jelentékenyen hozzájárult a monarchia erőgyarapodásához. Ez az intézmény a Landwehr. 1800-ban