Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

fenn a kincstárral szemben adózóik javára, amelyeket már hoszszabb ideje nem elégítenek ki. Kívánta tehát ez élesen elfogult beállítás letompítását. Ez a szerencsétlen indokolás — mondotta — különben is csak az első kívánság alátámasztására való, amelynek elfogadására legtöbb a valószínűség, mert ez a kívánság sem nem új, sem nem szokatlan. Komolyabb aggályai a másik két pontra vonatkozólag voltak. Ezeket szubszídiumként kérik, hivatkozva, hogy 1805-ben az országgyűlésen ilyet nem kívántak, s a mostani kórós az utolsó háborúban teljesített rendkívüli kiadások s az azóta Csehországban a semlegesség védelmére fölállított sereg költségére szolgálna. Az indokok és a kívánságok közt nem látott kellő kapcsolatot s figyelmeztetett arra, hogy a premisszák kellő következtetés nélkül elvesztik hatásukat; azt óhajtotta volna tehát, hogy a kormány fedje föl őszintén a fennálló bajt és nevezze meg határozottan a kidolgozott tervet, amely szerint az orvoslást végre akarja hajtani, mert e nélkül a rendek azt fogják hinni, hogy nincs tervük, az őszinteség hiányából pedig — hogy egy szóval sem említik az államháztartás nagy baját —, azt a következtetést fogják levonni, hogy a bajok orvosolhatatlanok. Csak a baj őszinte föltárásától, azoknak a módoknak nyilt tárgyalásától, amelyékkel segíteni akarnak, várt komoly eredményt és áldozatkészséget a rendek részéről is. Ennek a nyilvánosságnak csak az lehet az akadálya, ha nem ismerik a baj nagyságát, vagy nincs tervük a megoldásra. Ez esetben azonban nincs értelme, hogy a rendekhez forduljanak, mert ilyen kívánsággal csak egyszer lehet előállani. Az évi deficit fedezésére külön öszszeg kérését különösen nem tartotta célszerűnek, mert ez csak a bajnak fokozatos növekedésével járna ós mert az ilyen rendszabály nem keltene bizalmat a rendekben és nem sarkalná őket áldozatkészségre. Ha ellenben azt látnák, hogy komoly terv szerint a baj gyökeres megoldásáról van szó, akkor nemcsak fölöslegüket, hanem tőkéjük egy részét is rászánnák, csakhogy az állandó bajnak végét vessék. A két utolsó kívánság egymás mellett azonban — írta —azt a gyanút kelti, hogy a pénzt csak a deficit fedezésére fogják fordítani s ez kiteszi a javaslatot