Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

Ha már a rendeknek kevés reális alapjuk volt erélyesebb föllépésre a papírpénzzel szemben, ezen a ponton sokkal konkrétebb panaszokkal léphettek föl. A monarchia nemesércének jelentékeny részét a magyarországi bányák szolgáltatták. Ha az utóbbi időben az arany- és ezüst termelés korántsem is volt már olyan jelentős, mint a XIV—XV. századokban, mégis nagy sérelem volt, hogy a nemesfómmonopóliumot nemcsak hogy nem az ország javára használták föl, hanem hogy a nemesércet külföldre vitték ki, az egész bányaügy igazgatása osztrák hatóság alatt állott és nem magyar jövedelemként könyveltetett el, sőt az igen jelentős magyar rézbányászat termelését is a rézinfláció megindítása óta Ausztriába irányították, a magyar iparosok ellenben még a magános bányavállalatoktól sem szerezhettek elég rezet, aminek következtében a rézre szoruló iparágak egészen elsorvadtak. Ennek a sérelemnek az orvoslását a király ugyan már 1802-ben megígérte, de az ígéret még mindig nem volt végrehajtva,

13 sőt az az 1790-ben tett ígéret, hogy a magyar bányákat a magyar kamara alá fogják rendelni — ámbár ezt a középponti kormányhatóságok is letárgyalták —, még eldöntetlenül feküdt Ferenc király előtt.

14 A kormányzat messzelátó tervei a magyar rézzel, ós a rézpénzzel űzött, a magyar közönségre káros manipulációk tehát természetesen fölkeltették az ellenszenvet a bányaügynek kizárólag csak az összmonarchia érdekeinek szolgálatába állítása ellen. A kivitt ezüst és arany pedig — akkor, amikor a forgalomban alig lehetett már ezüst húszast találni és 1800 óta már papír 1 és 2 forintosokat bocsátottak ki — ellenállhatatlanul megérlelte azt a meggyőződést, hogy az idegen adminisztráció olyan kincset von el az országtól, amellyel az saját financiális bajait orvosolni tudná. Előrelátható volt tehát, hogy a pénzügyi baj tárgyalása nem fog simán lefolyni. Hogy képzelhették azt Bécsben, hogy annyi sikertelen félrendszabály után Magyarországon higyjenek abban, hogy a kormány meg tudja oldani ezt a nehéz kérdést? Egy-egy tájékozatlan konfidens meg lehetett botránkozva azon, ha azt „merték mondani", hogy az államháztartás nem kerülheti el 13 Iratok, II. 601. 1. 14 Iratok, I. 611—614. 1. ós II. 604. 1.