Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
Vay József, Balogh Péter, Péchy Imre, Majthényi László és Orczy László báró. 143 Akkor kísérelte meg emlékiratával Majláth György gróf, hogy az országgyűlést meghiúsítsa, de ez már sikertelen maradt. Hogy milyen viszonyok közt jutott a király erre az elhatározásra, arra legyen elég annyit megemlíteni, hogy éppen július második felét nagyon feszült külpolitikai légkör jellemezte. Akkor vettek hírt Bécsben a rajnai szövetség megalakulásáról, ami olyan elszigetelést jelentett, hogy Ferenc császár ugyanazon a napon, amikor értesítette a nádort, hogy hajlandó az országgyűlést' összehívni, Károly főherceget is utasította, hogy a csehországi és belsőausztriai katonai parancsnokságokat lássa el a kellő utasításokkal, ha a franciák átlépnék a határt. Másnap a magyar kancellár is parancsot kapott, hogy készítse el az inszurrekció szabályozásának tervét. 144 A nádor már augusztus 6-án beszámolt arról, hogy esetleges francia megrohanás kivédésére Magyarországon milyen rendszabályok szükségesek. 11 " Ez ugyanazon a napon történt, amelyen Ferenc császár aláírta lemondását a német-római császárságról. A légkör azonban továbbra is feszült maradt. Napóleon diplomáciáját újabban úgy jellemezték, hogy szakítani akart a külügyi politika hagyományaival és a felmerülő kérdéseket a diplomaták nélkül, az ő kikapcsolásukkal akarta megoldani. Ez kétségtelenül szellemes megállapítás, de a lényeg nem a diplomaták nélküli diplomácia volt, hanem a megfélemlítés és az erőszakos fellépés, amit azonban mégis csak a diplomaták készítettek elő, (amikor az erőszakos föllépés végrehajtására a pillanatnyi akcióhoz Franciaország hátát más oldalak felé fedezték. A lényeg a Napóleon— Talleyrand-féle külpolitikában a rövid lejáratra kötött megállapodás volt, illetve az a szokás, hogy amikor valami megállapodás a további tervek végrehajtása szempontjából fölöslegessé vagy feszélyezővé vált, felborításához mindig megtalálta az ürügyet. 1806-ban — a szerzett tapasztalatok szerint — sem a pozsonyi béke, sem Ferenc lemondása a német-római koroná143 Iratok, II. 586—587. 1. 144 Iratok, II. 570. 1. 145 Iratok, II. 596—599. 1.
