Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

A bizalmatlanság újabb fölszítása

ha a király nem orvosolná az esetet, indították arra, hogy hivatalos értesülés előtt levelét rendkívüli alkalom felhasználásával elindítsa. Felhívta a császár figyelmét arra, hogy ez a hír menynyit ronthat a király hitelén és az ő tekintélyén. A király országgyűlést akar tartani, nagy áldozatokat kér a rendektől és ugyanakkor egy csapással lerontja tekintélyét, megbénítja hatását, mert mindenkinek azt kell hinnie, hogy nem ő, hanem mások bírják korlátlan bizalmát. „Hogy fogok — írja — ilyen hittel szemben érveimmel fölléphetni, hogyan fogom a rendeket véleményemnek megnyerni." A személye iránti tisztelet is szenved az ilyen ellentmondó, változékony intézkedések hatása alatt, és minden ígéreteibe vetett bizalomnak meg kell semmisülnie. „Bocsásson meg Felséged, ha ilyen őszintén beszélek, de becsületemben mólyen meg vagyok sértve, tisztem és hírem teljesen kompromittálva van, és ha Felséged nem kegyeskedik Almásy Ignácot a kancelláriától továbbra is elmozdítani, ez engem csak arra a szomorú meggyőződésre vihet, hogy sem Felségednek, sem az országnak hasznos szolgálatot már nem tehetek." Ha tehát a király nem maradna meg Almásy eltávolítása mellett, tisztét a király lábaihoz teszi, „inkább most, amikor még minden csendes ós bárki más könnyebben töltheti be helyemet, mint később, amikor új háború kitörése, vagy talán belső zavarok megakadályoznának abban, hogy tisztességgel távozzam". Nagy szolgálatokat remélt tenni a királynak s azért nehezen határozná el magát a lemondásra. Ezt a szót csak nehéz szívvel ejti ki abban a meggyőződésben, hogy képtelen tovább szolgálni.

126 Két nappal később még egy levélben tette szóvá ezt az ügyet. Közben ugyanis részletes hírek érkeztek az esetről, hogy Almásy milyen indokolással élt, miért nem akart Pestre menni. Ezekben a nádor újabb bizonyítékát látta annak, hogy milyen „hű ós ragaszkodó szolga". Azzal, hogy visszahelyezése elől nem tért ki, lerontotta a király tekintélyét, viszályt szított két testvér között, nagyon fontos időpontban megrontotta a közhangulatot és kényszerítette Magyarország nádorát, hogy a közvélemény előtt hírhedt kancelláriai tanácsossal harcba szálljon és lessé, vájjon nem kell-e előtte meghátrálnia és tisztét elhagy-