Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

hogy a nádornak azt kellene a rendek előtt mondani, hogy az ügyet a császár előtt szóba hozta, de azt a választ kapta, hogy ilyen közvetítésre az uralkodó és alattvalói közt nincs szükség. Mária Ludovika úgy hitte, hogy az ilyen kijelentéssel a nádor visszakapja szabadságát a királyi jogok védelmében. A császárné szerint a nádor ezt a megoldást elfogadta és Ferenccel is ily értelemben állapodtak meg, de egy óra múlva visszatért a császárhoz ós kijelentette, hogy a közvetítést mégis elfogadja,

60 A nádor naplója híján nem tisztázható a kérdés, hogyan történt ez a két látogatás ós mik voltak az ingadozás okai. Nem tartjuk azonban valószínűtlennek, hogy a nádor tudomást szerzett az ellenlépésekről, amelyeket a konfidensek jelentései

61 elindítottak, ós félt tőle, hogy visszavonulása a magyar ügyre és az országgyűlésre igen kedvezőtlen hatással lehetne, esetleg káros összeütközést válthatna ki. A császárné szerint a nádor visszatérésekor úgy nyilatkozott, hogy a középutat fogja választani. A még 23-án kelt császári rezolúció alapjában véve megegyezik a szeptember 16-i leirat szellemével. Ragaszkodva a financiális reformhoz, fölszólítja a rendeket, hogy haladéktalanul lássanak hozzá a pénzügyi kérdés érdemleges tárgyalásához a részéről kijelölt szakemberekkel. Benne volt e kijelentésben, hogy az egyetlen papírpénz a váltó cédula, ós hogy gondoskodni kell ennek fedezéséről. A király tehát azt kívánta, hogy a rendek elégedjenek meg ezzel az újabb határozott nyilatkozattal (bestimmte Erklärung), amelyet az országgyűlás végén külön törvény cikkben iktathatnak be. A „középút" tehát az lehetett, hogy a törvénycikkhez az uralkodó hozzájárul, de csak az országgyűlés végén, akkor is csak a papírpénz nagyobb mennyiségben való kibocsátásának és devalválásának kérdésében adva garanciát, de semmikóp sem pénzkibocsátási jogának csorbításával.

62 Valószínű, hogy ez a formula a nádortól származott, aki nem kívánta a február 20-i pátens rendelkezéseinek gyökeres fölborítását, mert az esetre még nagyobb bajoktól féltette az országot. Ennek érdekében javasolhatta a. biztosító törvénycikk megalkotását az ország00 Wertheimer: Az 1811112. országgyűlés, 81—84. 1. 61 Kab. A. 1811 :1188., 1843., 1846., 1850. 82 Iratok, IV. 120. sz.; Acta 1811., 33—34. 1.