Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
DÖNTÉS AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÖSSZEHÍVÁSA MELLETT. 37 Október közepe óta a politikai helyzet is megváltozott. Október 14-én Napoleon a jénai ós auerstädti kettős ütközetben megsemmisítette Poroszország hatalmát. Poroszbarát politikáról már szó sem lehetett, még arról sem, hogy az osztrák udvar Franciaországgal szemben barátságtalan lépésre határozza el magát. De Baldaccinál talán nem ez volt az irányadó, ő és politikai elvtársai ebben az időben főképen a magyar országgyűlés összehívását akarták megakadályozni. Carlovitz jelentésével kapcsolatosan, hogy a magyar rendek maguk sem bíznak alkotmányuk megmaradásában, keserűen panaszkodott, hogy igen jelentékeny személyiségek úgy tüntetik fel őt, mint Magyarország főellenségét, aki a királyt állandóan az alkotmány felborítására ösztönzi, holott őfelsége előtt eléggé ismeretes, hogy államtanácsi votumaiban éppúgy, mint más alkalmakkor is, mindig azt a határozott véleményt nyilvánította, hogy az „alkotmányos utat mindig pontosan meg kell tartani, amíg egyáltalában van remény ezen az úton azt a célt elérni, amelyet a monarchia java és fennmaradása előírnak". 100 Ez az önigazolás azonban már november 29-én történt. Akkor Baldacci már nem akadályozhatta meg az országgyűlés összeülését, sőt a király, éppen a francia aknamunka eredményeitől félve, mentől korábban óhajtotta volna a diéta megnyitását. Ferenc a novemberi terminus mellett volt, a szeptember közepén Bécsbe hívott magyar urak e helyett a következő óv tavaszát hozták javaslatba. Az uralkodó azonban a tanácskozás lezajlása után, szeptember 19-én még egy legfelsőbb kézirattal fordult a nádorhoz, amelyben fölszólította őt, hogy a legszigorúbb titoktartás kötelezettsége mellett tegyen említést a Bécsbe hívott uraknak a francia aknamunkáról és kérdezze meg őket, 100 „Es ist sonderbar, dass... es ... einige sehr bedeutende Personen gibt, die mich, wie ich von sicherer Hand vernehme, als denjenigen Erzfeind Ungarns verschrein, der Euer Majestät unaufhörlich zur Umwälzung der ung. Konstitution Tatbe; wo es Allerhöchstdenenselben doch gar zu gut bekannt ist, da. c s ich in etaatsräthlichen votis sowohl, als bei anderen Gelegenheiten immer die entschiedene Meinung äusserte „man müsse den konstitutionellen Weg so lange unverrückt einhalten, als nur immer eine Aussicht übrig bleibt, auf diesem Weg jene Zwecke zu erreichen, welche das Wohl und die Existenz der Monarchie vorzeichnen." Kab. A. 1517/1806.