Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

ségeit elejtenék, — egy másik nyilatkozat szerint, ha a Vaypárt ellenségeit eltávolítanák. Hogy Rainer főherceg népszerűségét elveszítette, Leurs annak tulajdonította, hogy ez a terv nem sikerült. De a nádor ellen is hallott kifakadásokat, különösen azzal kapcsolatban, hogy törekvései szőlőcukor gyártására jól haladtak. Legrosszabb véleménnyel a közönség a trónörökösről volt, akinek képességeire csípős megjegyzéseket tettek, mert nem sokat vártak tőle és a magyarság ellenségéi)ek tudták. Zichy és Baldacci nevét ugyan nem emlegetik, de Metternichet kritizálják, tapasztalatlannak és francia zsoldban állónak nevezik. A rendek országgyűlési terveiről azt állította, hogy törvényt akarnának hozni a miniszterek harácsolásának megakadályozására, hogy az államadósság átvételével szembeszögezik a nagy áldozatokat, amelyeket az ország máris hozott, hogy eleget adtak már s a folytonos követelés alkotmányellenes, hogy a kormánynak semmi sem elég is áldozataiknak nincs semmi eredménye. Új áldozatra csak akkor volnának hajlandók •—• jelentette —, ha a pénzügyekről tájékozva volnának, s ez esetben gondoskodni akarnak, hogy hozzájárulásuk tényleg arra a célra is menjen, amelyre megszavazzák. Az ezüst beszolgáltatását egyenesen a magántulajdonba való beavatkozásnak tekintették. Panaszkodtak a nemesi uradalmak kimerüléséről az 1807-i szubszídium, a koronázási ajándék ós az inszurrekció következtében. A nemesek ezért összehúzódnak, amit lehet, aranyra és ezüstre váltanak be, takarékoskodnak és adósságot törlesztenok és a mellett a hárult ós kamarabirtokok, valamint az egyháziak hallatlan jövedelméről suttognak. Galíciát is Magyarország részére akarják követelni és titokban kidolgozzák az ellenzék (Landpartei) programmját. Fölpanaszolta azt is, hogy a németeket idegeneknek tekintik ós az egyetemi nyomda kalendáriuma is a bécsi vásárt külföldinek nevezi, valamint, hogy minden nemest magyarnak néznek, az új nemesítést fölvételnek tekintik a magyarok sorába, és hogy mindenki már ősei révén a magyarokhoz akar tartozni. A sok bajért általában az újságokat okolta, amelyek francia lapokból (Moniteur) átvett cikkeket közölnek Franciaország kedvező viszonyairól, a nép boldogságáról, és ilyen közleményekkel terjesztik azt a né-