Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
nehézségeket okozott a hadisarc is. Pénzügyi szempontból három kívánsága volt: gondoskodás a papírpénz fedezetéről, az évi állami szükségletekről és végül egy tartalékpénztárt is akart alapítani. Az Einlösungsseheinek apasztásához 6 millióra volt évenként szüksége, aminek felét Magyarországtól kérte. Bátortalanul fölvetette azt a kérdést is, hogy Magyarország egy bizonyos mennyiségű, pl. 100 milliónyi váltóoódulát vállalhatna magára, 18 amely esetben a többi tartományra is megfelelő mennyiséget lehetne kivetni, ami a papírpénz hitelét hamar és állandóan megalapozná. Az államháztartás évi szükségletére legalább évi 10 milliót kért, szembeállítva ezt az örökös tartományok 15 milliós kontribúeiójával és közel 19 milliós földadójával, és hangoztatva, hogyha Magyarországon is volna szeszadó, dohány- ós bólyegilletók, csupán ezekből a 10 milliót elő lehetne teremteni. A tartalókpónztár címén külön tételt Magyarországra kivetni nem akart, de gondoskodást kívánt, hogy ebből a nagy országból jelentékenyen felemelt összegek folyjanak be. A főkívánsága azonban az volt, hogy a zivataros időkben minden pillanatban bekövetkezhető előre nem látott esetekre is gondoskodjanak gyors intézkedési lehetőségről, mert ilyenkor országgyűlést összehívni nem lehet, az országgyűlés permanens együttartása pedig túlságos sokba kerülne. Azt kívánta tehát, hogy a diéta küldjön ki egy választmányt, amely a következő országgyűlésig a rendeket helyettesítheti, a felmerülő ügyeket — úgy, mint az országgyűlés — tárgyalhatja és bennük határozhat. „Ilyen intézkedés meghozatala nélkül a mostani viszonyok közt nem is látom módját, hogy Felséged szándékai miként volnának elérhetők? Ennek a megoldásnak sok ellenzője lesz és minden lehetőt el fognak követni ellene, de épp olyan mértékben fontos és elengedhetetlenül szükséges." Ezeken kívül még a katonai kérdések fölvetését is kérte: gondoskodást az újoncozásról, hogy az ország vállalja magára várak építését, és erre a célra teremtsen alapot, valamint hogy szervezze meg korszerűen a honvédelmet. 18 „Könnte es noch dahin gebradit werden, dass Ungarn eine bestimmte Zahl von Einlösungsscheinen als z. B. von 100,000.000 F. auf sich nühme, dann ware Alles umi so gewiseer gewonnen .. ."
