Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
A nádor pénzügyi javaslata Baldaccit is újra sorompóba szólította, annál inkább, mert a nádor is tartományonként külön tartományi bankokkal akarta megoldani a papírpénz fedezetét, ahogy azt régi javaslataiban ő is tervezte, örömmel fogadta tehát ezt a lépést, ámbár nem óhajtotta a nádor tervének sikerét — sőt ellene is nyilatkozott —, de azt remélte, hogy ezen a réven az ő terve ismét előtérbe kerülhet. Wallis reformjáról tehát megállapította teljes sikertelenségét. Pénzhiány, gazdasági zavar, bizonytalan kurzus, áremelkedés és drágaság tekintetében — úgy állította — ugyanott vannak, ahol a pátens előtt voltak. A magyar országgyűléstől nem várt kellő áldozatkészséget, minthogy a rendek már 1807-ben is úgy nyilatkoztak, hogy a papírpénzhez semmi közük. Pénzforrások hiányában a nemzeti hitelre akarta alapítani bankjait, Az Einlösungsscheineket is fele értékükre kívánta leszállítani és kötvényekre átváltani, amelyek kamatozását ismét felére csökkentette volna. Ilyen módon csak 100 milliót tartott volna forgalomban/' 3 így került az ügy július 3-án és folytatólagosan 20-án konferencia elé, amelynek tanácskozásán Metternich, Zichy, Baldacci és Wallis vettek részt, A 20-i konferencia részére készítette el Wallis megjegyzéseit a nádor javaslatáról. Külön iratban válaszolt Baldaccinak is. A saját tervébe vetett rendíthetetlen bizalommal védte intézkedéseinek helyességét és foglalt állást a papírpénz jogossága és haszna mellett. Hivatkozott Illyriára ós Galíciára, ahol a papírpénz megszüntetése után ércpénz mellett nyomasztó hanyatlás állott be, ós Anglia papírpénzgazdálkodására. Kategorikusan elutasította tehát az újabb devalválást és hasonló határozottsággal nyilatkozott a tartományi bankok ellen is, fölpanaszolva a különbségeket, amelyek alkotmány ós viszonyok tekintetében a tartományokat szétválasztják, és kijelentve, hogy mindent gondosan el kell kerülni, ami újabb különbségeket teremtene, a provinciákat elkülönítené és individualizálná. A rendek kiváltságait növelni és a gyeplőt az ő kezükbe adni semmiképen sem volt hajlandó, ezt az uralkodó jogaiba és a korszellembe ütközőnek mondotta. 10 A konferencián 13 Kab. A. 1725/1811., Iratok, IV. 112. sz. 19 Kab. A. 1725/1811., Iratok, IV. 112. sz.
