Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

lehetett használni, erre a célra már nem fogadják el, hogy a paraszt sokszor e szolgáltátások miatt kénytelen volt adósságot csinálni és azután — mert pénzét nem kapta meg — végrehajtották. Ezek miatt komolyan aggódott, hogy a jobbágyság nem lesz képes a kontribúció megfizetésére ós némi egyhítéseket követelt: a nem mezőgazdasági jellegű vidékeken fizetési halasztás engedélyezését, könnyítést a katonaság elszállásolása körül, a nem kombattáns elemek újabban elrendelt ellátásának legalább átmeneti felfüggesztését, az ellátásnál ós fuvarozásnál a készpénzfizetés visszaállítását, a régi kincstári tartozások kifizetését és — mert úgyis ázsiójuk van — az adófizetésben a 6 krajcáros ok elfogadását. Wallis ezeket a kívánságokat is ridegen elutasította. Azt állította, hogy Magyarország a pátens előtt úgyszólva semmit sem fizetett. Kategorikusan kijelentette, hogy most könnyebben lehet fizetni, mint azelőtt; hogyha halasztást adnának, mindenütt csak csupa halasztás volna. A regül áment áris ellátás terén sem volt hajlandó engedni. A katonaságnak kisebb csoportokbani szét telepítését ellenezte, sőt további néhány lovasezrednek magyarországi elszállásolását javasolta. Ebben nem az adózó teherbíró képessége vezette, hanem az, hogy a hadsereg 120 milliós költségvetési tételén felül még 71 millió túlkiadással számol. A kötelezvények elfogadását az adófizetésnél azzal az indokolással ellenezte, hogy ez esetben adóban csupa kötelezvény folyna be és még a névértéket sem érnék el. Inkább volt hajlandó hátralékkal számolni, mert az sokkal kisebb kiesést jelentene. Még a 6 krajcárosok elfogadását is ellenezte, amin az állam csak nyert volna, ós azok átváltását a megyei házi pénztárakra és a földesurakra kívánta hárítani. Ellenszenvét azonban a legélesebben azok a pontok váltották ki, amelyeket a nádor csak futólag említett: az alkotmányjogi és pénzügyi kifogások. Ezekre nézve kijelentette, hogy nem tartoznak az országgyűlés elé, hogy a király nem engedheti meg, hogy az országgyűlés vita tárgyává tegye a bankók devalválását és a 6 krajcárosok kivonását. A legélesebb világításba állította ennek következményeit a király előtt: „Az országgyűlés — írta — ezek megvitatásában minden egyébről megfeledkeznék, elhúzná a tárgyalásokat ós lehetetlenné