Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
megyékkel és egyesekkel vitába bocsátkozzék és ezzel az országgyűlés tárgyalásainak elébe vágjon. 7 Június 17-én azonkívül külön fölterjesztéssel fordult Ferenchez az országgyűlésre küldött rendek szólásszabadságának megvédésére. Ez az irat is kiemelendő emléke a nádor higgadt államférfiúi bölcseségének ós nem kevósbbé mély felelősségérzetének. „Higyjen Felséged 15 évi tapasztalatomnak — írja —• ós azalatt szerzett emberismeretemnek, hogy olyan válságos pillanatban, mint a mostani, amikor balvélemények s a megrögzött közhangulat ellen kell küzdeni, amikor a magántulajdon korlátozásából származó elégületlenséget kell elfojtani, amikor végre minden balfogásnak a leghátrányosabb következményei lehetnek az ügyre, az állam hitelére és a királyi tekintélyre, nem elég elméletileg helyes elveket alkalmazni, világosan kifejteni, amit a közjó kíván, hanem az államkormányzatnak tekintettel kell lennie a gyakorlati kivitelre, a helyi viszonyokra, időre és körülményekre és a törvényes vagy hagyományos formákra is. A tapasztalat megmutatta, hogy különösen olyan országban, mint Magyarország, ahol nagy súlyt vetnek fennálló formákra, a fenti szempontok elhanyagolása a legjobban kieszelt munkálatokat, a legbölcsebb terveket is zátonyra vitte." Ezzel a bevezetéssel vette föl a nádor a vitát a királyi meghívólevelek korlátozó rendelkezéseivel. Hivatkozott, hogy sohasem vonta kétségbe a király jogát a pénzügyi művelet végrehajtására a rendekkel történt tárgyalás nélkül is, „de engedje meg nekem Felséged a megjegyzést, hogy amíg Magyarország mostani alkotmánya ós országgyűlési tárgyalásai fennállanak, az országgyűlés jogainak megsértése nélkül a rendek szólásszabadságát olyan módon korlátozni, hogy ne engedtessék meg nekik a hozzászólás a föntemlített kérdésekhez, nem lehet. Amint Felségednek kétségbe nem vonható joga, hogy propozíoióiban meghatározza az országgyűlés tárgyait és sorrendjüket, úgy a rendeknek is megvan az a joguk, hogy az országgyűlésen az uralkodó elé terjesszék kívánságaikat ós sérelmeiket, a nélkül, hogy ezt nekiik előre eltilthatná, és hogy a sérelmek közt tanácskozásaikból királyuk elé juttathassák megegyezéseiket minden királyi rendelkezésről. 7 Iratok, IV. 108. sz.
