Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

a ponton fejlődött tehát ki az áthidalhatatlan ellentét a magyar és az osztrák álláspont közt. Magyar szempontból nem az volt a megítélés alapja, hogy jó és sikeres-e a Wallis-féle terv, hanem az, hogy végre megkapja-e az ország a boldogulásához és fejlődéséhez nélkülözhetetlen alapokat. Mert a szerzett tapasztalatok után semmi kétsége sem lehetett abban, ha egy ilyen a.monarchiára életbevágóan fontos ügy kapcsán jogait nem tudja érvén3'esíteni, a mindennapi élet viszonyai közt sohasem fogja őket elérni. A nádor financiális szempontból jónak tartotta Wallis megoldását, —• ha nem is értett egyet a javaslat minden pontjával. Magyarországnak is — nemcsak a monarchiának — szüksége volt a pénzügyi baj leküzdésére, ebben tehát a nádor hajlandó volt segédkezni, — azonban az ország jogainak föladása nélkül. A reform kormányhatósági tárgyalásai közben Zichy gróf vetette föl a kívánságot, hogy a devalváció tervezetét kihirdetés előtt terjesszek a magyar országgyűlés elé. Ezt Wallis elutasította, „Nem gondolnám — így nyilatkozott Ferencnek —•, hogy az életbeléptetendő pénzügyi rendszert országgyűlés elé kellene vinnie. Ez az uralkodó tekintélyét mélyen sértené. Az országgyűlés csak a teljesítendő hozzájárulások összegéről határozhat. Az a kérdés, hogy a bankók devalválhassanak vagy fedeztessenek-e, valóban nem tartozik eléje. A devalváció tehát megtörténhetik országgyűlés nélkül és a józan ész is azt kívánja, hogy még az országgyűlés előtt történjék." A tervezetet tehát szigorú titoktartás alatt csak a nádorral és a magyar kancellárral tartotta közölhetőnek.

125 Wallis azt az álláspontját, hogy a bankók névértékének leszállítását és átváltását, forgalmon kívül helyezését és az ércpénzre vonatkozó megállapításokat Magyarországon is ugyanazon a napon kell közzétenni, mint Ausztriában.., abban a január 31-én kelt fölterjesztésében is fönntartotta, amelyben újra kérte a nádor sürgős informálását és elismerte, hogy a financiális rendszer az országgyűlés elbírálása alá tartozik, hogy tehát a magyarországi és erdélyi kihirdetés nem tör125 Ezt 1811. jan. 4-én határozottan kívánta is. Wertheimer: Az 1811/12. országgyűlés, 19—20. 1.