Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

ELVI MEGOSZLÁS. 341 amelynek kamata is újabb igen nagy gondokat okozott a kamarának; a papírpénz értekének zuhanását pedig börzei vásárlásokkal akarta megállítani, ami pillanatnyilag — néhányszor, de csak igen rövid időre — némi sikert is hozott. Utóda, O'Donnel, elítélte ezeket az eszközöket, de végre maga is kénytelen volt hozzájuk nyúlni, mert a devalváció ellenzői mindig azokra az ígéretekre hivatkoztak, amelyeket — hogy a papírpénz iránt a bizalmat helyreállítsák — a császárral korábban kiadattak.

11 Amikor O'Donnel 1808. augusztus 26-án fölváltotta Zichy t a kamaraelnökségben, ez nem jelentett lényeges változást, de a pénzügyi gondolkodás kereteit mégis eltolta. Pergen gróf előterjesztései, aki a rémhírterjesztőknek, különösen azoknak a büntetésétől várta a papírpénz hitelének helyreállítását, akik az államcsőd fenyegető veszedelméről beszéltek, kevesebb hitelre találtak.

48 O'Donnel más, Weinbrennerhez hasonló elveket vallott, azt hirdetve, hogy a kurzus javulását csak nagyobb kivitellel lehet elérni.

49 Ez azonban szöges ellentétben állott azzal a tiltó vámrendszerrel, amelyhez Ferenc már uralkodása elején lekötötte magát, s amely miatt a szabad kivitelt sürgető magyar rendekkel is oly sokszor és oly élesen ellentétbe került. A financiális orvoslás lehetősége tehát leküzdhetetlen akadályokba ütközött, amit azonban a kormányzat tényezői nem vettek észre. Stadion is csodát várt a kamaraelnöktől: hogy az évi budget 36 milliós hiányán kívül még a hadiköltségeket is előteremtse s egyidejűleg a papírpénz mennyiségének csökkentésével annak hitelét is emelje. Az eszközök azonban, amelyektől hatalmas segítséget remélt, nem váltak be.

50 Napóleon 100 millió franknyi hadisarckövctelóse szertelen kívánság volt. A bécsi kormány tehát abba a dilemmába kerüli, hogy mielőbb bókét akart kötni, hogy a lakosságot megszabadítsa a megszállók állandó nyomásától ós zsarolásától, de a tárgyalásokat nem tudta dűlőre vinni, mert az állampénztár üres volt és a tervezett kényszerkölcsönhöz fűzött remények *

7 Beér: Die Finanzen, 31. 1. 48 Beér: Die Finanzen, 35. 1. 49 Beér: Die Finanzen, 34. 1.; Stiassny, Paul: Der österreiehische Staatsbankerott von 1811. (Wien—Leipzig, 1912.) 30—31. 1. 50 Beér: Die Finanzen, 39—40. 1.