Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

TŰS lelkesedés idején is azt vallotta, hogy egyelőre el kell hinni -a magyarok áldozatkészségét, de elveiből semmit sem engedett. Az új bécsi berendezkedés alkalmából visszatért ahhoz a módszerhez, amelyet 1806-ban már kipróbált, de amellyel akkor kudarcot vallott. A fölfordult birodalom, a súlyos gazdasági és társadalmi válság, az általános nyomor ós a belőle fakadó elégedetlenség jó alkalmul szolgáltak arra, hogy mindenfelől hangulatjelentéseket kérjenek be és Hager báró fölhasználásával ezeket a császár elé juttassák, természetesen Baldacci kommentárjaival. A remények, amelyeket ez a lelkiismeretlen udvaronc ehhez a módszerhez fűzött, teljesen be is váltak. A kabineti referátumok segítségével —• még nem is telt el két év az 1808-i országgyűlésen tett ünnepélyes fogadkozások óta, amelyekben a király azt hirdette, hogy az alkotmányosságot minden körülmények között tiszteli, — s a császár már megint Balldacci fejével gondolkozott, és magáévá tette az ő terveit, amelyek közt már nemcsak a magyar alkotmánynak az osztrákhoz való idomítása szerepelt, hanem az a terv is, hogy a magyar alkotmányt erőszakosan fölborítsák. A magyar alkotmány ellen minden irányban megindult a harc. Már 1810 februárjában ismét a magyar kancellária elé került Lakios György magyar közjogának kézirata, hogy tankönyv gyanánt kiadják. Ez már nem az eredeti kézirat volt, hanem annak átalakítása Izdenczy szellemében. A kancellária sok kifogásolni valót talált rajta, tankönyv gyanánt alkalmazását lehetetlennek tartotta máa* azért is, mert a királykoronázásról, nádorválasztásról, a rendek törvényhozói jogáról olyan tételeket hirdetett, amelyek a törvényekbe ütköztek, és tárgyalási módjában is olyan nyilatkozatokat engedett meg magának, amelyek tankönyvbe semmikép sem voltak valók. A kancellária tehát a mű átdolgozását javasolta és pedig nem a szerző által, hanem egy más szakember által, akit Ürményi országbíró, mint az egyetem elnöke jelölne ki. Ezt az átdolgozót utasítani kellett volna, hogy a felségjogokat a legszentebbül ismerje el, de egyben a törvények tekintélyén, a lakosok és a törvényhozók jogain se ejtsen semmiféle csorbát. Aczél István államtan ácsos, az 1808-i országgyűlés perszonálisa azonban visszatartotta magánál a körözvényt, úgyhogy votumát csak 1812 augusztus végén adta be, amikor az ügy már nem volt