Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

némely ingadozások és fordulatok után állandó ós egyöntetű alakot, amikor is az uralkodó egyénisége élesen és tisztán jutott kifejezésre.

19 Ez az ítélet talán túlzott. A bécsi béke azonban kétségtelenül kikapcsolta a külpolitikai nehézségeket és ezzel következetesebb és határozottabb irányt adott a kormányzatnak, amiben nagy része volt — amint Springer is kiemeli — az új külügyminiszter,'Metternich személyiségének is.

20 Metternich lelki alkata. Srbik lovag kutatásai alapján ma tisztán áll előttünk. Szenvedélyes, vakmerő ember, nem zseni, de kiváló tehetség, hideg és akaratában megzavarhatatlan. Nem Ferenc, nem a dinasztia és nem Ausztria megtestesítője, aki zavartalan realitással dolgozott a lehetőség határai között Napoleon egyetemes birodalmának megbuktatásán és a forradalom eszmevilágának kiirtásán, hogy helyükbe visszaiktathassa a régi világ elveit és formáit. Műveltsége egészen a XVIII. század eszméi körében gyökerezett. A forradalom nagy tanulságaic nem vonta le. „Kiművelt intellektusa — mondja Srbik — megismerkedett minden új tényezővel, de tudatosan elutasította őket magától. Nem hitt abban, hogy az államot etikai szigorral lehet átszőni, hogy erkölcsi jellemfejlesztéssel lehet újraalakítani."

21 Racionalista állampolgár maradt, akire a nemzeti eszme fejlődése, korának román ticizmusa ós erkölcsi idealizmusa idegen maradt. Nem ismerte föl a nemzeti kultúrjavak politikai értékét, sem az uralkodók hadseregeinek népsereggé alakulását. A régi öncélú államot látta csak, amelynek nemzetet és egyént, mint eszközt alárendelt, a feudális formákhoz ragaszkodásában is a nemzet és az egyén fölött az államnak feltétlen rendelkezési jogát vitatta. Sem vallási, sem történeti tényezőknek alkotó erőt nem tulajdonított, általuk magát befolyásolni nem engedte. Különben minden ízében diplomata volt, aki lenézte a belső kor19 „Erst von diesem Zeitpunkte an darf man die eigen bliche Regierung Kaiser Franz I. rechnen, erst seit dem Wiener Frieden nimmt nach manchen Schwankungen und Wendungen das österreichische Regierungssystem eine feste Gestalt und eine dauerende Gleichmäßigkeit an, in welchem die Natur des Herrschers sich scharf und deutlich ausprägt." Springer: Gesch. Oesterreichs. I. 108. 1. 20 Springer id. mű, I. 128—138. 1. 21 H. Ritter v. Srbik: Metternich. I. 126. 1.