Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

reformokat élet beléptetni. Magyarország és Erdély — írta — terület és lakosság tekintetében majdnem a monarchia felét teszik ki, erőforrásaik szempontjából a fontosabbik részt. 800 éves alkotmányukat, előjogaikat Ausztria alapvető szerződésekben garantálta. Természetes tehát, hogy alkotmányos jogaik értékének tudatában nem hajlandók megengedni ezek csorbítását a nélkül, hogy jelentős más eredményeket érnének el. Ha tehát az uralkodó azzal a lelkiismeretességgel jár el, amint az házában szokásos volt, és megtartja a szerződéseket és ígéreteit, akkor nem lehet arra gondolni, hogy Magyarország és Erdély alkotmányát az osztrák tartományokéhoz alkalmazzák, amelyekben abszolút monarchia áll fenn, mert ezzel elrabolnák tőlük alkotmányos jogaikat. Az ilyen kísérlet most még hevesebb ellenállásba ütköznék, mint II. József idején, mert a hangulat ilyen kísérlettel szemben még kiélezettebb és a korszellem is inkább a képviseleti rendszer felé, nem az abszolút monarchia felé hajlik. Erőszakkal és katonai beavatkozással, ha idegen tényező nem jön közbe, az ellenállást le lehetne törni, de ez nem menne vérontás nélkül s a magyarok még erősebben ellenszegülnének a kormányzatnak, mint a lengyelek, ós minden alkalmat megragadnának a rájuk rakott iga lerázására. Ezzel az indokolással támasztotta alá a nádor azt a tételt, hogy ha az osztrák császárság különböző részeiben ugyanazt az alkotmányt, ugyanazt az igazgatást ós adózási rendszert, azonos kiváltságokat akarnak életbeléptetni, ez csak úgy történhetnék, ha a magyar alkotmány előnyeit kiterjesztenék az örökös tartományokra is. Ez alapon ott is életbe kellene léptetni a király ós a rendek közös részvételét a törvényhozásban, a rendeknek azt a jogát, hogy önmaguk adóztassák meg magukat, s a nemességnek azt a kötelezettségét, hogy személyesen és adományaival is részt vegyen a haza védelmében. Az osztrák tartományok ezzel semmit sem vesztenének, az alaptörvények, mint a Pragmática Sanctio, érvényben maradnának, s az osztrák tartományok hűségükért és áldozataikórt kapnák meg az alkotmányt, így egy egységbe tömörítve megszűnhetnének a kölcsönös szemrehányások s a gyűlölködés, amelynek eddig a különböző jogok s a kormányzatban való különböző részvétel voltak legfőbb okai. Az így alakuló államszöveteégnek — úgy vélte a nádor —