Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

nagyon jó véleményt nyilvánított a fölkelésről és nagy 'megértéssel nyilatkozott kezdeti kudarcáról, amelyet tapasztalatlanságának és a rossz fölállításnak tudott be. Oda nyilatkozott, hogy Európában csak 3 nemzetet ismer, amely háborúra született: a spanyolt, a törököt és a magyart, mert frugalisan étkeznek, nem adnak a ruházkodásra ós a földön is elhálnak. Azt mondta, hogy a franciákat erre előbb képezni kell.

299 A háború tapasztalatai után, amikor megbosszulta magát, hogy nem volt elég lovasságuk, a hadsereg gyalogos részét akarta erősebben csökkenteni, a lovasságra azonban nagy gondja volt. A nádornak lelkére is kötötte, hogy az inszurrekció lovasai közül mentől többet nyerjen meg a lovasszolgálatnak.

300 Minthogy a fölkelés már 6 hónapja volt együtt s a 6 hónap letelte után úgyis a kincstárnak kellett elvállalnia eltartását, a nádor már október 23-án a föloszlatásra is megtette az előterjesztést.

201 28-án újabb fölterjesztésben is kifejtette, hogy a 7-ik hónapja szolgáló inszurgenseket otthon gazdaságuk és családjuk várja, hogy november elsejétől kincstári költségen lesznek eltartandók, ami pénzügyileg is nagy megterhelést jelent, hogy a franciákban további együttartásuk a békekötés után gyanút kelthetne. A föloszlatás szükségét azzal is megindokolta, hogy a törvény szerint szolgálatuk a béke életbeléptével megszűnt és közöttük nagy honvágy ütötte fel fejét, amely szökésekben is megnyilvánul, amelyek azonban szigorúbban nem büntethetők, hogy a békekötés után hosszabb ideig való fegyverbentartásuk könnyen indíthatna el olyan törekvéseket is, hogy további gyakorlataik beszüntetését és a keretek feloszlatását kívánják. Odavetette azt is, hogy az adott helyzetben, amikor Magyarország részéről sok segítségre lesz szükség, kár a hangulatot rontani.

302 Ezt az előterjesztést Baldacci ós Zichy nagy fölháborodással kommentálták ós fölhasználták arra, hogy az uralkodót a nádor ellen fölizgassák. Ellenszegülésről, föllázadásról beszéltek, amely büntetendő ós olyan legfelsőbb elhatározást fogadtattak el Ferenccel, amelyben ridegen kioktatta a nádort, hogy a király tudja, mikor van 399 1809. napló, Iratok, III. 784., 791., 796., 831. és főkép 834—837. L 300 U. ott. Iratok, III. 786. 1. 801 Iratok, IV. 30. sz. 302 1809. napló, Iratok, III. 784—785. 1.; Iratok, IV. 32. sz.