Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

hogy elbocsátja őt, minthogy már semmit sem lehet vele végezni.

210 Ez a beállítás, ha volt is benne sok igaz, erősen túlzott volt és a háborús párt, különösen Baldacci érveit tükrözte vissza. Kétségtelen, hogy Károly főherceg, mint szervező, szerezte legnagyobb érdemeit, hogy mint a nagy hadseregszervezők általában, nem szívesen tette kockára a nagy fáradsággal megteremtett erőt s azt a politikai tárgyalásokhoz lehető épségben akarta megőrizni. Ellentéte a császárral nagyrészt abból származott, hogy az uralkodó reformjait soha sem engedte igazán meggyökerezni, hanem elhirtelenkedve kockára vetette őket. Mint hadvezér inkább sztratégiai tudásával tűnt ki, mint az erők taktikai felhasználásával.

211 Azt mondták róla, hogy teoretikus, hogy a problémák megoldását keresi nagy lelkiismeretességgel és felelősségérzettel, de nincs meg benne az igazi katonának a kedvtelése a verekedésben.

212 Ez a jellemzés kétségtelenül találó, ámbár egyéni bátorságának ós kitartásának a tűzben éppen ebben a hadjáratban — Aspernnél is, és még inkább a wagrami csatában — sok bizonyságát adta, válságos pillanatokban ismételten személyes példaadásával fordította a szerencsét saját serege javára. Ebből a szempontból akkor Napóleon fölött is állott, akiről már Eylau óta elterjedt az a vélemény, hogy érdeklődése a hadviselés iránt megcsappant, hogy a küzdelmet csak figyelte és 210 TJ. ott, Iratok, III. 580. és 589. 1. 211 A. Menge: Die Schlacht ton Aspern. (Berlin, 1900) 34—35.. 56—57. és 75—80. 1. 212 Clausewitz szerint: „Er hat nicht den frischen Muth und die eilige Lust des Soldaten, er nimmt nie das Schwert in beide Hände, um damit auf den Feind loszuschlagen und macht sich aus dem Augriffe kein Fest; es fehlt ihm an Unternehmungsgeist und Siegesdurst." — Niebuhr szerint: „Eeigentliche Freude am Krieg kennt er nicht, er betreibt ihn wie eine Schachspiel und hat Freude an den Dispositionen; am Tage der Sehlacht fehlt ihm die rechte Lust, obgleich er Muth genug hat. Der grosse Feldherr muss zur Schlacht gehen, wie zum Tanze; da müssen sich alle seine Szelenkräfte vervielfältigen aus Lust am Kampfe; Erzherzog Carl aber bliebt ruhig und mag lieber mit manövrieren etwas ausrichten als mit schlagen; sein Bestreben ist die Schlacht zu gewinnne, wie man ein schweres Problem löst; ist dies gelöst, so macht er sich ein anderes; seiner Natur ist es zuwider, einen Sieg aus allen Kräften zu verfolgen." C. Th. Perthes: Politische Zustände und Personen in Dehtschland zur Zeit der französischen Herrschaft. (Gotha, 1869) II. 356— 357. 1.; Menge id. mű, 76—77. és 85—86. 1.