Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
den erőt magához vont a már elhatározott támadásra. 193 Ennek természetes következménye az volt, hogy az inszurrekció kezdett a Dunántúlon kisebb különítményekkel támadásokat, hogy a lakosságon könnyítsen és az ellenség rekvirálásait megakadályozza. A főhadseregnek tétlensége miatt akkor már mindenütt nagy elégedetlenség volt tapasztalható. Károly főherceg ellenségei az udvarban mindent elkövettek, hogy ezt a saját érdekükben kihasználják és a császárt öccse ellen ingereljék. A kisebb seregek parancsnokai is panaszkodtak, hogy folytonos tevékenységük mellett, amely létszámukat és erejüket apasztotta, nem kapnak segítséget a tétlen főseregtől, sőt inkább az iparkodik őket magához vonni. Nemcsak János főherceg volt ezen a nézeten, így vélekedett a nádor is, 194 Chasteler és mások. Az asperni csatáról is hírek terjedtek, amelyek Károly főhercegre nem voltak kedvezők. Metternichet, akit Napóleon a hadüzenet alkalmával elfogatott, július 2-án cserélték ki Ácsnál Dodun követségi tanácsos ellenében. Ő beszélte francia értesülései alapján azt a túlzott hírt, hogy Napóleon Aspernnél egészen elvesztette fejét, menekült a küzdelemből, a nélkül, hogy átadta volna másnak a parancsnokságot, Massóna azt önhatalmúlag ragadta magához. Franciaországban úgy tudták, ha akkor üldözték volna őket, egészen megsemmisíthették volna Napóleon seregót. Metternich azt is beszélte, hogy Napóleon bízott benne, hogy Magyarország és a nádor semleges fog maradni ós nem eresztik be János főherceg seregét. Beállítottságának megfelelően azt vonta le, hogy most Napóleontól kedvezőbb föltételeket lehetne kapni, mint a háború kitörése előtt, 195 Július 4-én azután megérkezett a hír Károly főhercegtől, hogy Napóleon átkelést készít elő. Erre a hírre János főherceg is elhatározta, minthogy az ellenség a túlpartról elvonult, hogy átkel a Dunán és oldaltámadást intéz Bécs felé. Ezért Pászthory Menyhért báró ezredesnek, aki a pozsonyi és somogyi inszurgensekkel, a banálistákkal és az ogulini határőrökkel a Csallóköz19:1 M. Ritt. von Hoen: Wagram (Wien—Leipzig, 1809.), 8/ 1. 194 Iratok, IV. 14. ós 15. sz. 19r ' 1809.. napló, Iratok, III 546—548. 1.
