Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

AZ INSZURREKCIÓ PARANCSNOKSÁGÁNAK KÉRDÉSE. 26.3 helyét elhagyná, ezt vagy arra magyaráznák, hogy a király nincs vele megelégedve, vagy gyávaságra. Ha az inszurrekciót átadnák János főhercegnek, az az aggály terjedne a fölkelők között, hogy az ezredekbe akarják őket beosztani, amire csak szétszaladnának. Ezek az érvek indították arra, hogy fölterjesztéssel éljen, elhallgatva azt, hogy az egész oly színben tűnik föl, mintha őt csak arra használnák föl, hogy az országtól áldozatokat eszközöljön ki, de nem engednének neki időt, hogy becsületet is szerezzen vele. Nem féltékeny és nem vágyik tündökölni, megszokta, hogy a császár kívánságait teljesítse. Hiszen abból, hogy Győrnél is alkamazkodott öccse és Nugent diszpozícióihoz, láthatják, hogy nem akar a hadseregparancsnokság kérdéseibe avatkozni.

15S Ez az ügy elég kedvezően el is intéződött. Károly főhercegnek sikerült az uralkodót jól hangolnia. Azt tervezték, hogy János főherceg adja át seregének egy kis részét a pozsonyi hídfő védelmére, a maradékkal pedig szállja meg a Csallóközt, a nádor viszont Komáromtól délre vegye át a Duna és Dunántúl védelmét,

150 A generalisszimusz értesítésével együtt még június 20-án megérkezett a király elhatározása is, amelyben hivatkozott, hogy a beállott változásokról rendelkezésének kiadásakor tudomása nem lehetett, természetesnek tartotta tehát, hogy a nádor maradjon helyén, a főhadiszállásra utazását is fölöslegesnek mondotta és lelkére kötette a katonai intézkedések gyors ós erélyes lebonyolítását: az inszurrekciónál különösen azt, hogy ebből a költséeéges seregből használható csapatot formáljon, úgyhogy a Duna mellett kiválasztandó helyen tanítsák be ós gyakorlatoztassák az egyes csapatokat s a már kiképzetteket fokozatosan János főherceg seregéhez adja le. Egyben értesítette a nádort, hogy a generalisszimusznál is szorgalmazza, hogy a fölkelők fölszerelésükre és kiképzésükre minden szükségeset megkapjanak. Az inszurrekció ilyen módon a nádor parancsnoksága alatt maradt, az udvari körök azonban érvényesítették azt a kívánságukat, hogy egyes csapattestei saját vezetőségük alatt, tehát kis egységekben — de nem a sorezredek hiányainak pótlására — a sorkatonaság közt legyenek fölhasználhatók.

100 Ezt a győri csata tapasz158 Iratok, IV. 11. sz. 159 Iratok, IV. 11. sz.; 1809. napló, Iratok, III. 515. 1. 160 Iratok, IV. 10. sz.; 1809. napló, Iratok, III. 515. 1.