Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

császárnét és Rainer főherceget, mint a császár helyettesét, hogyha János seregét a franciák délről megkerülhetnék, esetleg oldaltámadást intézhetnének Buda ellen is.

120 Másnap reggel a nádor Kőszeg elfoglalásáról is értesült. Kétségtelen volt tehát, hogy a franciák támadásra készülnek és ha a két főherceg egyesülését nem tudják megakadályozni, egyesült csapataikra fognak lecsapni, hogy a francia fősereget minden keletről jövő zaklatástól mentesítsék. János főherceg indulásának legfőbb ideje is volt, mert Macdonald, akit ő akart megtámadni, már elindult üldözésére és 10-én bevonult utána Körmendre. Így a francia túlszárnyalás befejeződött és sürgősen szükségessé vált a két seregnek egyesítése. Minthogy azonban a belsőausztriai sereg érkezése Pápára csak 11-re volt tervezve, még mindig tartani lehetett meghiúsításától. A nádor különben is jobb szerette volna, ha János főherceg a Marcaltól nyugatra vonult volna föl Sárvárnak ós Kapuvárnak, hogy a Rába vonala védhető legyen,

121 de ez a franciák mozdulatai miatt akkor már alig volt végrehajtható. 9-én érkezett meg a hír, hogy Gosztonyi ezredest előző nap Lauriston két lovasezreddel és egy bajor szabadcsapattal kiűzte Sárvárból és Karakó felé szorította vissza. Ezzel szemben Foky ezredes megszállta a Marcal mellett Mersét, hogy Pápát fedezze. De ha északon enyhült is a helyzet azzal, hogy Lebenyt visszafoglalták, Sövényházáról és Kónyból pedig az ellenség kivonult, a veszedelmessé vált déli szakaszon Bodonyhely ós Árpás megszállása és egy csapat Egyed felé menetelése olyan nyomást árult el éppen Pápától északra, amely egyáltalán nem volt megnyugtató. A nádor tehát már reggel felhívta az előőrsöket a figyelemre s a későbbi hírek hatása alatt Mecséry altábornagyot küldte ki Téthez a veszélyeztetett pont védelmére, Davidovich táborszernagynak pedig meghagyta a táborban lévő csapatok összevonását a főbb pontokra, hogyha vissza kellene vonulniok, minden elő legyen készítve.

122 A feszültség ezzel erősen növekedett ós kétségtelennek látszott, hogy az összecsapás hamarosan be fog következni. Június 120 1809. napló, Iratok, III. 480. 1.; Iratok, IV. 6. sz. 121 Iratok, IV. 6. sz.; Zwiedineck—Südenhorst: Erzherzog Johann von österre'ch im Feldzug von 1809. (Graz, 1892.) 73. és 75. 1. 122 1809. napló, Iratok, III. 481—484. 1.; Iratok, IV. 7. sz.