Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

ASPERN. 239 kijavíttatni, és a következő két napon ezen hiúsult meg Károly főherceg kísérlete, hogy a francia császárt Lobau szigetén támadja meg. A két ellenség tehát egyelőre farkasszemet nézett egymással és mindegyik erősítéseket várt. Károly főherceg ugyan most ismét bizakodóbbá vált, de Regensburg után úgy le volt hangolva, hogy békealkudozásokat javasolt,

83 Magyarország helyzetén Aspern nem sokat lendített. A német birodalom népeire nagy eredmény volt, hogy Napóleon 1cgyőzhetetlenségének hite megdőlt. A pihenési időszak azonban, amely beállott, Magyarországra csak súlyosabb terheket rótt. Ki volt téve annak a veszedelemnek, hogy francia különítmények magyar területen fognak kísérletezni és el kellett készülve lennie, hogy János főherceg és Beauharnais Eugéne vonulásából is komoly veszélyek fenyegethetik a Dunántúlt. Az inszurrekció kiállása és azonfelül mindenféle elképzelhető újabb erőfeszítés rajzolódtak ki előtte, esetleg messze túlszárnyalva az országgyűlési megajánlásokat. A riadalom már Regensburg után nagy volt és fölkavarta a hatóságok életét és a közvéleményt. Május 15-ón azután Mosonmegyóben megjelentek az első alakulatok s ezzel megindultak itt is a hadműveletek.

84 Egyelőre a szervezés kérdései állottak előtérben, amelyek már május elején élénken foglalkoztatták az udvari köröket. Amióta nyilvánvalóvá lett, hogy Bécs körül fognak a harcok kifejlődni, az inszurrekció és fölhasználása körül élénk viták fejlődtek. Ámbár Baldacci még április 3-án is, amikor Pozsony és Nyitra megyék áldozatkészségéről kellett az uralkodónak jelentést tennie, ezt azzal a megjegyzéssel tette, hogy most tanácsosabb a magyar nemesség szelleméről hallgatni és úgy tenni, mintha hinnének nagylelkűségében,

85 egyszerre azt hirdette, hogy az inszurrekciónak hatheti gyakorlatozásra sincs szüksége, s ha magában nem is lehet az ellenséggel szembeállítani, a rendes 83 Criste: Erzh. Carl, III. 152. 1. 84 Iratok, III. 461-^62., 465. 1. 85 „Wie sich der Geist des ungarischen Adels itzt entwickelt, darüber fordert es zwaT die Klugheit itzt zu schweigen und sich selbst die Miene zu gebén, als glaube nian an die so zur Unzeit gepriesene Hochherzigkeit." Kab. A. 923/1809.