Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
A NÁDOR VÉLEMÉNYE A KÖZIGAZGATÁS REFORMJÁRÓL. 9 hogy a franciák császára mily nagy eréllyel és feltartóztathatatlanul siet célja felé, az orosz cár is hatalmas lépésekkel halad előre, hogy birodalma kultúráját emelje, csak Ausztria várja tétlenül pusztulását. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a felsőbb hatóságok ügykörének egy jelentékeny része az alsóbbakra háríttassék és a felsőbbek így megszabaduljanak az aprólékos munkától, hogy erejüket a lényeges kérdéseknek és az irányelvek megszabásának szentelhessék. Végigvette az alsófokú hatóságok, áz országosak ós az udvari legfelső hatóságok szervezetét, kiemelve, hogy Magyarországon ós Erdélyben ebben a tekintetben annyiban még jobb a helyzet, hogy az alsófokú hatóságok nincsenek annyira megfosztva az önálló elintézés jogától, mint Ausztriában, ahol minden a legfelsőbb fórumig megy föl. Külön tárgyalta az államtanács, a kabinetiroda ós az uralkodó ügykörét is. Az államtanács nagy baja szerinte, hogy minden udvari és országos hatóság fölterjesztése a császárhoz ezen a tanácson megy át, és hogy az ügyet az uralkodónak az az államtanácsos referálja, aki eredetileg is előadója volt, akinek tehát módjában van az ellenvéleményekkel szemben a saját véleményét diadalra juttatni, amivel az ügyek körözése az államtanácsosok között elveszti értelmét. Ez ügyek nagy részét tehát az udvari és országos hatóságok illetékességi körébe akarta utaltatni. A kabinetirodának kizárólag irodai ügykört szánt, az uralkodónak — hogy komolyabban foglalkozhassak a külügyekkel, a katonai és pénzügyekkel —, csak a rendszeres kidolgozások, az utasítások, a változtatások és a nagyobb kiadások dolgában kívánta fenntartani a döntést, hogy olvasásra, a maga művelésére ós országai beutazására is maradjon ideje s így abban, amivel foglalkozik, komolyan elmélyedhessen. 11 Ez az emlékirat azonban nem nyert formális elintézést, a reformot Baldacci dolgozta ki s a császár az ő javaslatai értelmében döntött 1806. december 30-án. Az ellenszenv a Baldacci-rendszer ellen tulajdonképen ezután fejlődött ki és vonta be a harcba Károly és József főhercegeken kívül János és különösen Rainer főherceget is. A hatásköri összeütközések köztük ós az állam-