Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
Utánuk Vay Miklós generális beszélt, a főelveket papírról olvasva föl. Törvénycikkekre hivatkozva azt állította, hogy önkéntes szubszídiumot adni nem lehet, hogy az önkéntes szubszídium fölajánlása káros az államra, mert országos szubszídium esetén az ilyen önkéntes fölajánlók kevesebb terhet viselhetnek. A Lajosok Franciaországát hozta föl példának, ahol a hivatalok venalitása terjedt el s azt az aggodalmát fejezte ki, hogy az önkéntes szubszídium Magyarországon is hasonló rendszernek egyengethetné az utat. Beszéde heves ellentmondásokat váltott ki. Többen is fölállottak, hogy válaszoljanak, de a szót a nádor ragadta meg. Kifejtette, hogy az utóbbi napokban sokat vitatott 1791 : 19. t.-c. nem tartalmaz egyebet, mint hogy országgyűlésen kívül szubszídiumot nem lehet kérni. Magános megajánlásokról ebben a törvénycikkben semmi sincs, ós nincs is európai ország, ahol a királynak közcélokra ne lehetne valamit fölajánlani. Minthogy az ilyen gyanúsítások a nemzet móltóságát is lealázzák, azt javasolta, hogy a felső tábla küldje vissza az alsónak üzenetét azzal a közléssel, hogy már meghozott határozatához ragaszkodik. Ezt nagy lelkesedéssel el is fogadták, de a rendek körében az eset még inkább fölkorbácsolta a szenvedélyeket, 124 A július 20-i ós 21-i kerületi ülések igen hevesek voltak. Drevenyák jelentése szerint már a paroxizmussal voltak határosak. Felsőbüki Nagy Pál az alsó tábla ülésén azt mondta, hogy vannak hitvány emberek, akik az udvar kegyét vadásszák és a szegény jobbágyok ártatlan vérével uzsoráskodnak. 125 Vay József fölvetette a kérdést, vájjon az ország általában köteles-e a hadkiegészítésre. Az alsó táblán tehát a helyzet Vayék közeledése következtében a szélsőségesekhez nagyon válságossá lett. 24-én a haladás és a maradiság eszméi furcsa összevisszaságban 124 Diarium 1807., 229—238. 1. és a Privatbibl. fasc. 46., 47. és 51. idevonatkozó jelentései. A nádor beszédéről Zichy gr. júl. 17. Privatbibl. fasc. 46.: „...der Palatínus nahm es auf sich, diese unbescheidene Bede mit einer bewunderungswürdigen Mässigung und dem seinem Rang angemessenen Anstand gründlich zu wiederlegen." Drevenyák, júl. 17. Privatbibl. fasc, 47.: „Nicht wie es der Unbescheidene verdient haben würde, aber der höchsten Abkunft und edelsten Grundsätzen angemessen sagten Se. Kais. Hoheit in grösster Mässigung und wohlgeordneten Vortrag." 125 Zichy gr. júl. 22., 23. és 24. Privatbibl. fasc. 46.
