Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
tehát, amely a megajánlás formáját az összegénél is fontosabbnak nyilvánította és kijelentette, hogy a király a feltételeket visszautasítaná ós újra meghagyta a nádornak, hogy semmi fáradságtól se riadjon vissza s a rendeket határozottan ilyen irányban vezesse. Hogy Baldacci ehhez az irathoz a király aláírását megszerezze, ráíratta Somogyival és Stadionnal, hogy ők is egyetértenek javaslatával, 110 ámbár ezek az urak nem tudtak a megelőző levélváltásról, tehát azt sem sejthették, hogy a tervezett leirat mennyire sértő a nádorra. Ezzel egyidejűleg újabb jelentések érkeztek az országgyűlésről Leurstől, aki június 30-án fölújította a nádor megnyerésére indított mozgalom hírét. Az Orczy-kert megszerzésére állítólag Vay gyűjtést indított, de ez utóbb abbamaradt, az egyik vélemény szerint, mert a király letiltotta, a másik szerint, mert a mágnások tiltakoztak az ellen, hogy valamelyik főhercegnek az alattvalók ajándékot ajánljanak föl. Így azután Vay ezeket a tételeket magyar színház alapítására szeretné fordítani. 111 Baldacci ezeket is a nádor és Vay ellen kiélezve, államfelforgató tervekként referálta. Egyelőre az országgyűlés tárgyalásai nem a megjósolt mederben haladtak. A felső tábla június 30-i ülésén a nádor döntésre vitte a szubszídium ügyét. Ürményi országbíró olvasta föl a választervezetet, amelyet kisebb simítások után mindjárt le is küldtek az alsó táblának. Ez azonban Balogh János komáromi alispán javaslatára nem akart a válasszal érdemlegesen foglalkozni, míg a felső tábla üzenetük minden pontjára nem válaszol. A felső tábla további tanácskozásai folyamán megváltoztatták a felirattervezet sértő kifejezéseit, A hadkiegészítés kapcsán a nádor hatásos beszédet mondott. Utalt a külpolitikai helyzetre, a kapitulánsok vágyára, hogy végre leszerelhessenek, elégületlenségükre, hogy ebbeli reményeik már két ízben meghiúsultak, s a 8000 újonc mellett külön ajánlotta a kapitulánsok pótlását is. A beszéd hatása alatt a felső tábla elhatározta, hogy a hadkiegészítés 1802-ben elfogadott módját még Iratok, II. 743—745. 1. Leurs. jún. 30. Privatbibl. fasc. 46.