Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
gedni. 00 Kétségtelen, hogy ezek a változtatások annyi hivatalos tényező ellenkező véleményével szemben Baldacci befolyásának voltak tulajdoníthatók. A május 28-i királyi leirattal lezárult az országgyűlés első szakasza. A királyi leirat azzal, hogy fölhívta a rendeket a katonai propozíciók tárgyalására, de főkép, hogy a kereskedelmi kérdésben az érdemleges válasszal adós maradt, nagy elkeseredést váltott ki. Eddig nemcsak a kormányzat férfiad, az irányadó főméltóságok, mint különösen Ürményi József országbíró, Semsey András perszonális, meg Brunszvik József gróf tárnokmester csitították a hangoskodókat és fojtották vissza a nem parlamentáris formában megnyilatkozó véleménynyilvánításokat ós fölpanaszolásokat, hanem igen sokan a hazafias párt emberei közül is, akik már 1790-ben megtanulták, hogy a heveskedés és az illem szabályainak megsértése milyen veszedelmes következményekkel jár. Balogh Péter ugyan a felsőtáblán foglalt helyet, de a korábbi hangosak közt, mint csitító, nagy szerepet játszott Rhédey Lajos, azonkívül sok főúr is, akik korábban inkább vonzódtak az ellenzékhez, így például Széchenyi Ferenc gróf, vagy Haller József gróf, az egykori tartományi hadbiztossági igazgató, aki személyes sérelmeit is félretette. Az alsótáblán a mérséklésben nagy része volt Majthényi Lászlónak, Hont vármegye követének, a legnagyobb szolgálatokat azonban gerinces mérsékletével Vay József tette a nemzetnek. Mindezeknek az uraknak a helyzete a május 28-i leirat után igen kényesse vált. A rakoncátlan elemek igazoltnak látták megalkuvást nem ismerő ós a formákat kevésbevevő, nyers támadási modorukat. Az oszággyűlésnek szomorú szakasza következett, amikor a nemzeti kívánságok föltétlen elutasítására hivatkozó szélsőséges nópszerűséghajhászók vették át a szót, akik a karzat tapsait és vivátozását élvezve, sokszor ragadtatták magukat fóktelenségre. A rusztikus környezet, amelyből jöttek, a vármegyei élet szűkebb látóköre, a mélyebb tapasztalatok hiánya nagy kerékkötője volt önkritikájuknak. Külföldet nem láttak, keveset olvastak, tehát sokkal egyszerűbbeknek ítélték a dolgo-
