Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
a táblák elé került és néhány stiláris változtatás után május 23-án már föl is terjesztették a királyhoz. 66 Ámbár a fölirat a hangot illetőleg mindenben betartotta a köteles tisztelet és illem szabályait, igen kemény kritikát gyakorolt a kormányzat gazdasági és pénzpolitikája fölött. Belátták, hogy amikor a király az államhitel megsegítésére rendkívüli segítséget kér tőlük, 67 ez mindnyájuk fennmaradását szolgálja, készeknek is nyilatkoztak értékeik egy részét feláldozni. 68 Éltek tehát az engedelemmel, hogy az akadályokat és segítőeszközöket végleges intézkedésük előtt előterjesszék. A baj főokául a bankócédulákat jelölték meg, amelyek az ország hozzájárulása nélkül kerültek forgalomba, a nélkül, hogy azokért kezességet vállaltaik volna. A háború alatt szerfeletti megsokasodásuk miatt az ércpénz eltűnt a forgalomból s a bankók értéke a köz nagy kárára leszállott. Az az aggodalmuk, hogy ezzel szemben minden segítségük csak múló és elégtelen, hogy nem kíséri olyan gazdálkodás, amely az ország gazdag ércbányái révén a nemzet vagyonosodásának gyarapítását lehetővé teszi. A jövedelemgyarapodás érdekében kérték tehát Galícia felé a vám megszüntetését, az örökös tartományok felé — ha ott a közbülső vám mindjárt el nem törülhető a viszonosság visszaállítását, a külső országok felé pedig a vámnak olyatén rendezését, amely a közjó gyarapodásának nincs ártalmára. Hivatkozva 1802. évi kérésükre, utaltak arra, hogy 1751 óta, a harmincadrendszer a magyarok munkás iparkodásának béklyójává fejlődött. Az 1790 óta megnövekedett termelés eredményével — ha a kereskedés az 1791 : 10. t.-c. értelmében megszabadulna akadályaitól — remélik, hogy kivitelük a bankó cédulák jelentékeny részét viszszaszívhatja s így hitelük meg fog szilárdulni, — ha az ország ércbányáinak termelését erre fordítják. Fölpanaszolták azonban, hogy a bányászoknak magas áron, bankóval kell fedezniök megélhetésüket, mert a kibányászott érc egész tömegét majdnem a régi áron ós nagyobb részében bankóoédulák ellenében kéhy66 Diarium 1807., 89—99. 1. 67 „... vidimus b. hanc Maiestatis Vestrae intentionem nostrae saluti indissolubili nexu iímctam esse." Acta 1807., 48. 1. 68 „ ... pro salute publioa partom fortunarum nostrarum offerre paratos nos esse declaramus." Acta 1807., 49. 1.
