Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

A MAGYAR KÖZJOG KÉRDÉSE. 75 könyvet^" s addigra is beszüntette a budai egyetemen a magyar közjog tanszékét.^* Petrovits kis könyve csak II. József halála után jelent meg s akkor már nem állíthatta élesebb megvilágításba a császár elveit.^^ A harc a magyar közjog értelmezése és alapelvei körül így 1785-ben ismét előtérbe lépett. A császár már 1782-ben szigorú körlevélben utasította hivatalnokait, s e körlevél egyik pontja körülírta a közjó fogalmát. Nyiltan kimondta, hogy ellensége minden provinciális, nemzeti és felekezeti különbségnek, mert ez csak irígykedést és előítéleteket kelt s ezért minden módon meg akarja szüntetni oket.^** Talán ez, vagy a készülő közigazgatási reform indította Ürményit arra, hogy részletes kidolgozásban terjessze a magyar közjog és közigazgatás összefoglaló ismertetését a császár elé. Munkája három részből állt: I. a fennálló állapot és az érvényben lévő elvek ismertetése, továbbá javaslatok, hogy a kor eszméinek megfelelően mit lehetne ezeken változtatni, és pedig a II. részben azok a reformok, amelyek végrehajtásához országgyűlés szükséges, a Ill.-ban pedig, amelyek országgyűlés nélkül is végrehajthatók. Ürményi ezekben a javaslatokban felvilágosult reformokért szállt síkra, de szigorúan az alkotmány keretei közt, az előírt hagyományos formák gondos betartásával akarta őket megMarczali: //. József. II. 442. 1. M. Kancz. 458/1785. jún. 12. " U. ott, 11. 442. 1. M. Kancz. 515/1785. Joh. Petrovits: Introductio in jus publicuni, regni Hungáriáé. (1790.) 93.1. — Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. (Budapest, 1888.) 517. 1. Marczali: II. József. II. 343—346. 1. A 8. pont: „Conime le bien no peut étre qu'un, s^avoir celui de la Généralité ou du plus gramd nombre, ct que les provinces de la Monarchie ne faisant aussi qu'un seul corps, ne peuvent de mérne avoir qu'un but unique, il faut nécéssaii«ment faire cesser toutes les jalousies, tous lea préjugés qui jusqu'ici ont créés tant de vains débats entre provinces ct provinces, nations et nations et entre leurs Departements respectifs: á cet effet on dóit bien se pénétrer de l'idóe que dans un corps d'État, comme dans le corps humain, le tout souffre lorequ'un seul de ses membres est maiadé; que tous les autres doivent par coneéquence coaitribuer á le guérir, mérne du moindre mai qu'il ressent, qu'á cet égard il ne dóit y avoir nulle différence de nation á nation, de religion á religion, et que tous les Goncitoyens de la Monarchie doivent s'ef

forcer comme fréres á so devenir réciproquement iitiles.*'