Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

inkább tartja magát följogosítottnak változtatásokra.*' A döntő osapások azonban csak évek multán következtek. IL József csak 1783-ban jött rá, hogy humánus elveit és jóakaratú újításait nem fogadják hozsannával és az eredetileg gyűlölt tényezőkön kívül mind szélesebb körre terjesztette ki bizalmatlanságát és keserű ellenszenvét. 1784-ben elszállíttatta a szent koronát a pozsonyi várból, ugyanabban az évben adta ki híres nyelvrendeletét, egy évvel később pedig eltörölte a megyei autonómiát. A következő évek a visszahatás évei. Ez évről-évre erősödik és különösen Németalföldön ölt a magyarhoz hasonló jelleget. Ez a mozgalom utóbb átcsap a német örökös tartományokba is, ott is síkra szállnak az államok provinciális patriotizmusáért, amiben 11. József csak „rosszul értelmezett szabadságszeretetet, romlott szokásokat és önhittséget'"'^ látott. Ez a fölbuzdulás a nemzeti viselet fölújításában és az idegenek elleni agitációban csúcsosodik ki."^ Lényege azonban az alkotmányosságnak éles hangsályozása, a felségjogoJ:kal szemben a rendi jog kiemelése, sőt — a fölvilágosodás elvei alapján — a felségjogok fölé helyezése. Ez legélesebben a Németalföldön történt. Brabant 1356-iki szabadságlevele — a „Joyeuse Entrée" —, egy az aranybullához hasonló alkotmánybiztosító okmány, utolsó, 59. pontjában ellenállási záradókkal, volt a papnevelés mellett a küzdelem másik ütköző pontja. II. József 1789-ben ezt a szabadságlevelet érvénytelenítette, de ezzel az egész Németalföldet végső ellenállásba kergette.'' A józan ész, a közjó erőszakolása nyomán a monarchia minden részének és nemzetének teljes egysége helyett a rendiség gondolata lépett újra előtérbe és mint a nemzeti önállóság hordozója és kifeje*^ Breteuil francia követ Vergennos külügyininisztcrhez intézett 1778. okt. 22, leveléből idézve Mitrofanov, I. 245. 1.: „L'Empereur ne veit qu'avec Taigreur et la Jalousie de l'orgueil une nation sur laquelle il regnera; il se croit antant en di'oit de modifier les secours et les ressources qu'il voudrait en exiger qu'ello est en ótat d'en foumir de trés-considérables." *^ „schlecht verstandene Preiheitslieb, Sittenverderbtheit und Eigendünkel". MitrofanovnáJ, I. 256. 1. Mitrofanov, I. 314. 1. ** H. Pirenne: Histoire dé la Belgique. Y. (Bruxelles, 1926.) 407—409. és 419—458. 1.