Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

VÁLTOZÁS A SZATMÁRI BÉKE UTÁN. 61 oly gonoézul ós makacsul élt vissza urának kárára és a sajátmaga vesztére"/'* nem ismételgették untiglan, hogy „kevély szellemét" meg kell törni, hogy „a mag>^arok így meg fogják szeretni azt a nemzetet, amelyet most utálnak, sőt ezen az úton fel fogják venni szokásait és sajátságait ós végre még arra fognak vágyni, hogy ékes németséggel beszéljenek"." Ezt a hangot az uralkodó megváltozott hangulatában már nem lehetett megütni, de azért amikor pl. 1722-ben az ország rendszeres megreformálásáról volt szó, mégis olyan figyelmeztetések hangzottak el, hogy „meg kell várni, miként fogadják a rendek a nőág örökösödését, hogy valahogy a fiág kihalta esetén ne legyen erejük lázadozásra".^^ Hogy még Mária Terézia idejében is mennyire a régi szellem hatottal át az udvari hatóságokat, azt eléggé jellemzi Kaunitz herceg fölfogása, aki — hogy csak egy példát említsünk — elismerte ugyan, hogy ha Magyarországon kellő viszonyokat teremtenének, az az uralkodóház hatalmát megkétszerezné, hogy tehát ezért a legnagyobb figyelmet kell fordítani erre az országra és ugyanabban a „landesväterliche Sorgfalt'"-ban kell részesíteni, mint a többi örökös tartományokat; de mégis szembeállította ezzel a tétellel az ország szerencsétlen berendezését. Ennek a rovására írta, hogy a király és az ország jólétét egymással szembeállítja (dass die Wohlfahrt des Königs und des Landes gegen einander streiten). Szemére vetette a inagyaroknak, hogy az udvarral szemben úgy Összetartanak, Gutachten des Hof-Kanzlers Freiherrn von HocJi^r an K. Leopold über die Zrrni

—Nádasdische Verschwörung 1672. (Archiv für Kunde österr. Grescliichi:s-Quellen VIII. 1852.) „... qui toties lapsi ac relapsi non aliter in fide ac obsequio retineri possunt, nisi eublatis pcrfidiae instrumentis, et ab-olitis \aribus quibuá in tuum Dojnine exititun, imo in suamet ipso rum pemiciom tarn nefarie tarn praefracte abusi sunt." 69. 1. Az emlékiratról Oswald Redlich mutatta'ki, hogy Ábelétől való: Ein angebliches Gutachten übei' die ungarische Magnatenverschrörnng, (Beiträge zur neueren Geschichte Österreichs. IV. 1909.) 119. 1. „... nunquani insolentes spiritus, nisi fr.acta dc-ponat." u. o. 68. 1. .... as&iiescent paulatim geiminüco militi, amabunt gentcm, quam modo abominabantuT et diuturna consuetudine mores nostros et habitum assument et qui linguam modo germanicam abnuunt, paulatim eloquentiam concupiscent," M. 0. 73. 1. " Idézve Kónya Máriánál: Az 1715122. évi rendszeres bizottság javaslatai. (A Bécsi Mag>-ar Történeti Intézet Évkönyve. 1932.) 150. 1.