Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádor teljhatalmú kormányzása

talnokakat és bizalmas jelentéstevőket indítottak tehát Magyarországba, akiknek egyrésze a franciák titkos aknamunkáját volt köteles megfigyelni. Mindezeket a jelentéseket pedig úgyszólván napról-napra Baldacci terjesztette Ferenc elé, saját megjegyzéseivel egészítve ki azokat. Egyszer arra hívta fel a császárt, hogy fogadja fenntartással a nádor fölterjesztéseit személyi ügyekben/^' máskor arról számolt be neki, hogy hír szerint a franciák a monarchiát föl akarták osztani és Ausztriát a nádornak akarták átadni."*^ Távol az intrikák színterétől a nádornak nem volt tudomása arról, hogy mi történik a háta mögött, de az ügyek intézésében mind sűrűbben kellett tapasztalnia, hogy javaslatait az udvarban nem fogadják bizalommal, sokszor komoly ok nélkül kedvezőtlenül intézik el őket, sőt egyes intézkedésekkel egyenesen kihívják. December 27-i levelében ugyan a király megnyugtatta a nádort és egyenesen fölszólította további bizalmas közlésekre, de nem ígérte azt, hogy harmadik személyt nem kapcsol be a közöttük folyó hírszolgálatba ós eszmecserébe. Személyes érintkezésük nem árult el komolyabb bizalmatlanságot a király részéről, sem megbeszéléseik, sem levélváltásuk közben, de a hivatalos legfelsőbb elhatározások lényegesen eltértek ettől a vonaltól, úgy szellemben, mint hangban. A nádor tehát jól érezte, hogy ezentúl nehezebb küzdelemre lehet kilátása, de Ő maga is hathatósabb eszközöket akart igénybevenni, nemcsak védekezni a táraadásokkal szemben, hanem kezdeményező lépésekkel is irányítóan beavatkozni a kormányzás tényeibe. U. ott, Kabinetsaktcn 1130/1806. U. ott, Kabinetsakten 1149/1806. melléklete,