Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádor teljhatalmú kormányzása

6-ától 8-áig bevonult Körmendre/^ de a háború folytatásáról már szó sem lehetett. Csak Cobenzl ós CoUenbach pengettek móg háborús húrokat. Noha úgy is látszott, mintha befolyásukat a császárra is órvényesíteni tudnák,''* ami Napoleon igen kemény feltételei miatt, aki nagy területek átengedését és súlyos hadisarcot követelt, bizonyos fokig érthető is volt. A nádor ós Károly főherceg azonban sürgették a császárt, hogy mielőbb kössön békét, hogy ne súlyosbítsa a helyzetet a francia megszállás elhúzásával, hanem legalább ettől a csapástól szabadítsa meg népeit. Nem ok nékül féltek tőle, hogy az elcsigázott lakosság soraiban az ínség még a békekötés után is a monarchiára veszedelmes jelenségekkel járhatna. A nádor már december 12-én járt Ferencnél Holicsban, írásaiban is mindig a gyors megegyezést kérte, s utóbb Károly főherceg is fölkereste a császárt." A nádort és Károly főherceget ebben a munkában igen benső szálak fűzték egymáshoz. Ezt nem zavarta meg az a kis incidens sem, amely köztük december közepén felmerült. Károly főherceg ugyanis megütközéssel vette tudomásul, hogy a nyugati megyékből élelmiszereket visznek Bécsbe, és parancsot adott katonáinak, hogy az élelmiszerszállítókat statáriális úton végezzék ki, azokat a hivatalnokolíat és birtokosokat, akik kiviteli engedélyeket állítanak ki, állítsák haditörvényszék elé, amiről a megyéket is értesítette.'^® A nádor, amikor erről a hatáskörébe történt beavatkozásról értesült, azonnal közölte vele a császárnak e kérdésben kiadott rezolúcióját, szemére vetve, hogy úgy tesz, mintha ellenséges országban állana, ami bizonyára nem Í9 volt szándékában, és egyben felszólította, hogyha valamelyik magyar valamit elkövetne, mint a törvények őre, állítsa őt illetékes bírósága elé.''^ Az alkotmányos jogok védelmében a testvéri jó viszony sem akadályozta meg. Mosón megyének, amelynek mindenható földesura Károly főherceg nevelőapja, Albert szász-tescheni herceg volt, s amely a főherceg parancsát közhírré " 1805. napló. Iratok, II. 373. 1., továbbá Iratok, II. 232. ée 235. 1. « 1805. napló, Iratok, II. 379. ée 387. 1. 1805. nap'-ó, Iratok, II. 387. 1. és Iratok, 242-243. és 253. 1. " 1805. napló. Iratok, II. 396. 1. és u. ott II. 256. 1. " Iratok, II. 256-257. 1.