Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

megérdemelte". Fölpanaszolta a sok ellentétes intézkedést, s a baj okát azokban az örökös záradékokban jelölte meg, amelyek betoldását a felségjogok állítólagos fönntartása érdekében tartják szükségesnek/" Kérte tehát a királyt, hogy új leiratban az összes törvénycikkek szövegét változtatás nélkül hagyja jóvá. Különösen a magyar nyelv és a kiküldendő bizottságok ügyét ajánlotta jóindulatába."^ A király ehhez a javaslathoz meggondolás nélkül hozzá is járult és biztosította a nádort, hogy csak egy időszerűtlen kétely és nem az öccse iránti bizalmatlanság volt az eset elindítója. A magyar nyelvre vonatkozólag még meg is jegyezte, hogy többet adott, mint amit a rendek kértek. A leirat azonban, amelyet Somogyi államtanácsos vitt le Pozsonyba, ezt a törvénycikket a többi módosított cikkely mellett eredeti alakjában tartalmazta. Valószínű tehát, hogy a törvénycikk módosítására vonatkozó legfelsőbb elhatározás a jóváhagyó leirat megszöv^ezóséig nem is került le a kancelláriához. Az ellenség közeledése és az orosz seregek meglepő gyors visszavonulása viszont szükségessé tette az országgyűlés sürgős berekesztését. A nagy sietségnek a magyar nyelvi törvénycikk adta meg az árát. A nádor keresztülvitte, hogy a király mégis személyesen zárta be a tanácskozásokat.^" Beszéde a november 7-i záróülésen el is simította a feszültséget.^^' Szomorú külpolitikai viszonyok közt ez volt a Martinovicsösszeesküvés óta az első országgyűlés, amely nem zárult diszszonanciával ós amely nem a felségjogok föltétlen uralmát szolgálta, hanem a nemzetnek is adott valamit. „Dies ist die Folge der vielen Kreutzungen und der vielen Klauseln, welche man oft zur eingebildeten Aufrechterhaltung der kömgliohen Rechte einschalten will." Iratok, II. 168. 1. Iratok, II. 166—171. 1. "2 Iratok, II. 168. és 173—176. 1.; Acta 1805. 56—58. 1.; 1805. napló, Iratok, II. 297. 1. Diarium 1805. 90-99. 1.