Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

Ez a törvénycikk az 1791 ; 16. és az 1792 : 7. t.-c. elvi határozatait, amelyek csak a nyelv tanítását határozták el, építette ki és a magyar hivatalos nyelv érdekében az első komoly lépés volt. Az 1792 : 7. t.-c. is csak azt ígérte, hogy a király a helytartótanács ügyével foglalkozó bizottságnak föladatává fogja tenni, foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy a hozzá magyarnyelvű iratokat küldő törvényhatóságoknak miként válaszolhasson magyarul. Ezzel szemben az 1805. évi országgyűlés kimondta, hogy az országgyűlés fölterjesztései a királyhoz hasábosán latin és magyar szöveggel szerkesztessenek, hogy a törvényhatóságok ugyanúgy kétnyelvű iratot intézzenek a kancelláriához, a helytartótanáccsal pedig, amelyek akarják, magyar nyelven levelezhessenek és a bíróságok is a magyar nyelvet használhassák. A helytartótanácsot magyar válaszadásra is kötelezték, a kúriát azonban a hozzá magyar nyelven fölküldött pörökben még nem kötelezték magyar ítélethozatalra. Érmek a cikknek a törvénybeiktatásánál azonban egy sajnálatos hiba történt. A cikkelyt a kancellária is, ós az államtanács részéről Somogyi államtanácsos is melegen pártolta, sőt Somogyi, az erdélyi példára hivatkozva, ahol a székelyekkel a gubernium magyarul levelezett és a bíróság is magyar ítéletet hozott, azt javasolta, hogy a kancelláriával való levelezésben a latin szöveg elmaradhasson s a magyarul felterjesztett pörökben a kúria is magyarul hozza meg ítéletét. Ehhez a javaslathoz Ferenc király november 5-ón hozzá is járult,"* de a kabinettől a királyi elhatározás az országgyűlés 7-én történt bezárásáig nem érkezett le. A császár pedig egy 7-éről keltezett leirattal az összes eléje terjesztett törvénycikkek szövegét — az 5. t.-c. kivételével, amelyen változtatásokat eszközölt — változtatás nólkül megerositette.'^"^ így a két ellentétes elhatározás közül a kedvezőtlenebbet emelte törvényerőre a generális intézkedés. Az országgyűlés utolsó napjait ismét Almásy Ignác egy tapintatlansága keserítette el. Az inszurrekció tárgyában külön felküldött feliratra november 4-én külön leiratot készített, amelyben a király annak hangoztatásával fogadta el a fölkelés "* Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyeh kérdésének történetéhez. (Budapest, 1926.) 274—276. 1. Acta 1805. 43—45. 1.