Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

láea nagyobb veszedelommel fenyegetné a diétát."^^ Természetesen ez is a főhercegelí ellenzékének munkája volt és bizonyára ennek tulajdonítható a császárnak az a korábbi, ismételt felszólítás je, amelyet — legfelsőbb elhatározások keretében — a nádorhoz intézett, hogy tegyen jelentést arról, kikkel szándékozik tárgyalni az országgyűlés előkészítőéről. A nádor szívesen kitért volna a válasz elől, a parancs megismétlése után is, a hivatalos formát megkerülve, magánlevélben válaszolt. Ebben hivatkozott arra, hogy tízévi szolgálata — amint azt bátyja ismételt nyilatkozataiból látta — kiérdemelte a császár megelégedését és bizalmát. Ennyi idő alatt sohasem történt meg, hogy parancsát elhárította volna magától, a mostani parancsnak azonban hivatalos úton nem tehet eleget a nélkül, hogy méltóságának tekintélyét föl ine adja és önmagát ne kompromittálja. Emlékezetébe idézte, hogy 1802-ben hat héten át milyen nehéz helyzetben volt és hogy a közvetítés mily hálátlan föladatok elé állítja és mennyi kellemetlenséggel jár. A jó előkészítés érdekében természetesen nemcsak azokat az urakat kell megnyernie, akik az uralkodó véleményét úgyis osztják, hanem az ellenzéket is meg kell győznie, vagy legalább is tájékozódást kell szereznie annak nézeteiről. Hogy kikkel és mit beszél, azt tehát reá kell bízniHa ezt nem engedik át neki, akkor az egész eljárásnak kevés lesz az eredménye, ő maga pedig könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy legbuzgóbb törekvése ellenére sem tud a tárgyalásoknak jó irányt adni. Kénytelen tehát a császár fölszólítását bizalma megingásának jeléül tekinteni. Fölterjesztése az államtanács elé kerülhet, amely ófdemes magánemberekből áll, akiket azonban rokoni, felekezeti ós egyéb kötelékek befolyásolnak, ezek pedig arra indíthatnák'őket, hogy a király egyesektől óvná őt. Ha válaszolna, az okokat is föl kellene sorolnia, hogy kivel miért kívánna beszélni, ez az, ami nem való testületi tárgyalás elé és ami könnyen ferde helyzetbe is hozhatná őt. Keserűen panaszolta föl, hogy az államtanács nem egy alaposan indokolt előterjesztését hiúsította meg, reméli tehát, hogy a király nem veszi tőle zokon aggodalmait, amelyek miatt nem tesz eleget kívánságának, hanem csak levélben közli vele — saját tudomáIratok, II. 62. 1.