Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

MACK A HÁBORÚÉRT. 407 Maekot akkor Gentz karolta föl, Napóleonnak ez a kérlelhetetlen ellensége, aki azonban nem kevésbbé gyűlölte Károly főherceget sem.^^ Nagy lelkesedéssel beszélt mindenfelé Mack kiváló tehetségéről, akiről Napoleon úgy nyilatkozott, hogy „a legközépszerűbb emberek egyike, kivel valaha találkoztam. Csupa önliittség ós hiúság, amiért is mindenre képesnek tartja magát. Kívánatos volna, hogy egyszer valamelyik jó tábornokunk ellen küldjék, akkor szép dolgokat érne meg. Elbizakodott és semmi egyéb, egyike a legtehetetlenebb emibereknek, amihez járul, hogy balszerencséje van".** Macknak nem is sikerült sommit sem elérnie, mígnem a háborús párt benne fedezte föl azt a férfiút, akivel Károly főherceg hatalmát megtörheti. Ez a párt hozzáfűzött várakozásában nem is csalatkozott. Mack egy csapásra megnyerte a habozó Ferencet. Az ő beállításában minden rózsás színben tűnt föl. A számarány is, a hadsereg felkészültsége is, amelyről, minthogy évek óta nem volt alkalmazásban, aligha lehetett képe; a financiák sem aggasztották, sőt külpolitikailag is vérmes reményeket táplált. A hadsereg mozgósítását két hónap alatt vállalta, ö akart támadni ós bízott az elnyomott népek csatlakozásában ós katonailag is jelentős segítségében.*^ Károly főhercegnek nem sikerült m^győznie az uralkodót, hogy Mack légvárakat épít. A császár már januárban azt követelte tőle, hogy a haditanács szervezetét változtassa meg. Márciusra ez vissza is nyerte régi alakját; a főherceg hatalma megszűnt fölötte. Az elnöki ós alelnöki székek betöltésénél ie Schriften vm Gentz. Heraußgegeben von G. Sehlesier. (Mannheim, 1838—40.) IV. 59—60. 1. Persze Ulm után Gentx is egészen máskép ír róla: «Ich kannte Mack und ich kannte die, welche ihn versohriehen und gebraucht hatten. Ein schwacher, weinerlicher, fast niederträchtiger Charakter, eine Seele ohne wahre Energie, ein Kopf voll schiefer und halber Gedanken, durch alte revolutionäre Tendenzen vollends von allen Seiten verzerrt und verschraubt; das war der Mann; als Soldat durchaus nur für den zweiten Rang geboren: in diesem leicht der Erste unter den jetzt Lebenden.» C. Th. Perthes: Politische Zustände und, Personen in Deutsehland zur Zeit der französischen Herrschaft. (Gotha, 1869.) II. 296. 1. Bourienne: Memoires, III. 275. 1. Ezeket egy Freimüthige Gedanken című emlékiratban fejtette ki. 1805 elején ehhez részletes fejtegetések is csatlakoztak, amelyek ki vannak adva: Erzh. Carls Ausgewählte Schriften. VI. 60—64. éa 68—75. lapján.