Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

384 AZ ÜJ CSÄSZÄRSÄG. ezemben lemaradt. I. Lipót tanácsosai egyáltalán nem ismerték föl a gazdasági tényezők nagyhatalmi jelentőségét és nem értettek megszervezésükhöz. Nagyrészt kalandor tervkovácsainak életrevaló gondolatai^' is meghiúsultak az adminisztráció hihetetlen lassúságán, azon, ahogy e javaslatokat különböző testületekben és konferenciákban bírálgatták. Mire határozatot hoztak, többnyire el is késtek a megvalósítással. Ennek volt tulajdonítható, hogy a spanyol örökösödési háború idején elmulasztották országaikat bekapcsolni a tengeri hatalmak: Anglia és Hollandia és a Kelet áruforgalmába, amelyet Spanyol- és Franciaország akkor a Földközi-tengeren át elzárt.'^ A kiemelkedés ebből a helyzetből Mária Terézia idején történt, aki nagyot alkotott az irányító kormányhatóságok tekintetében is és szerencsésen válogatta meg embereit. A mintát nagy ellenfelének, II. Frigyesnek Poroszországa adta, amely különösen a hétéves háborúban példát mutatott abban, hogyan lehet az ország hatalmát erejének végső megfeszítésével kifejteni. Mária Terézia is hozzányúlt ezekhez az eszközökhöz: egymásután vett föl külföldön kölcsönöket és megindította a fedezetlen papírpénz nyomását. Ez a két uralkodó azonban tudta, hogy az igénybevett eszközök nem rendes jövedelmi források s a nagy veszély elmultával gondoskodtak az orvoslásról. Utódaiknak a török, majd a francia háború nagy föladatainak megoldásában ez már nem sikerült s a helytelen gazdasági ós pénzpolitika igen válságos helyzetbe sodorta az államot. II. Józsefnek már nem volt deficitmentes éve, 1787 után évente 20 milliónál többre rúgott a túlkiadás.^^ A francia háborúk első éveiben 1798-ig a hadsereg 534 millióba került, az összbevétele azonban csak 451 millió volt, az állami deficit ebben az időközben 357 millióra emelkedett. 1799-ben az állam már nem tudott kölcsönt szerezni^* ós kénytelen volt a szükséges pénzt a bankóprés útján előteremteni. II. Lipót halálakor a papírpénzSrbik: Abenteurer am Hofe Kaiser Leopold. I. (Archiv f. Kulturgeschichte. VIII. 1910.) ^2 Takáts Sándor: Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt. (Magy. Gazdaságtörténe'jni Szemle, 1899.) 347—367., 391—412. és 439-^63. L ''3 Beer: Die Finanzen Österreichs im XIX. Jahrhundert. (Prag, 1877.) 5.1. " Beer u. ott, 7. 1.