Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

A KANCELLÁRIA HARCA A CÍMKÉRDÉSBEN. 383 Magyarországra nagy vieezedelmet rejtett magában. Az örökös tartományok igazgatásában a XVII. század eleje óta eros központosítási ós abszolutisztikus törekvós folyt, amely eredményeit a rendiség fokozatos háttérbeszorításával érte el. A hozzátartozás ehhez az országtömbhöz abban az arányban lett mind veszedelmesebbé, amint a rendiséget az örökös tartományokban letörték s a kollegiálie szervezetű kormányhatóságok'egyenlősítő politikája az egyes országokat önállóságukból kíforgatta. 1804-ig Magyarország előnyére szolgált az, hogy — ellentétben a többi örökös országgal — nem tartozott a szent birodalom kötelékébe. Lehet vitatkozni a fölött, hogy a szociális fejlődés szempontjából nem haladt volna-e Magyarország gyorsabban, ha ez a válaszfal a birodalmi részektől olyan élesen el nem határolta volna, de kétségtelen, hogy állami ós nemzeti önállósága sokat köszönhetett ennek a le nem tagadható lényeges elválasztásnak. Az osztrák császári cím fölvételével ez megszűnL-Aa új császárság országainak lényeges kapcsává a Pragmatica Sanctio lett, 6 ezzel együtt járt az a veszély, hogy a házi törv^yek s a dinasztikus kormányzati berendezés, amelyekkel Magj^arországnak eddig is nehéz harcokat kellett megvívnia, nagyobb súllyal fognak az országra nehezedni ós olyan szempontokat fognak érvényesíteni, amelyek semmi tekintettel sem lesznek a nemzeti, gazdasági ós kulturális külön érdekekre. Az osztrák kormányzat keletkezésében katexochén hatalmi alakulat volt, a szentbirodalom kereteiben az az eszköz, amely a Habsburgoknak világuralmi terveikhez a szükséges erőket szolgáltatta. A „Gesamtstaat" ideája ezek szolgálatában jött létre, építette ki azonos szempontok szerint az igazságszolgáltatást és törte meg a rendiséget a fejedelmi hatalom korlátlan érvényesülése érdekében. Az erők értékelése mindig politikai szempontokhoz igazodott, és figyelmét egyoldalúan a katonai, illetve a pénzügyi kéi^désre irányította. Ezek megszervezésének köszönhette nagy sikereit, de ebből származott az a később végzetessé váló baj is, hogy nem' volt érzéke a lakosság gazdasági érdekeinek fölkarolására, hogy a gazdasági életet jóformán egyedül a belőle húzható haszon szempontjából nézte. Katasztrofálissá akkor lett, amikor I. Lipót idejében éppen a pénzügyi erőfeszítés terén hatalmas versenytársával, Franciaországgal