Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

MIT JELENT AZ ÜJ CSÄSZÄRSÄG? 381 mai szent birotlalomnak nem volt tagja, hanem Csehországnak is, amely mint választófejedelemség, külön tagja volt a biroda­lomnak. Csehországnak nem lehetett különösebb észrevétele a császári cím ellen, mert már régen a német örökös tartományok módjára igazgatták és a fehérhegyi csata óta meg volt fosztva alkotmányos életétől. Komolyabb aggodalmakat kelthetett az új cím Magyarországon. Ferenc császár deklarációja azonban, hogy az az ország közjogi helyzetét nem fogja érinteni, teljes meg­nyugvást nyújtott, és az uralkodó új címét a megyegyűléseken ünnepélyesen bejelentették és szívesen fogadták.^" ? A cím és címer, valamint az ezzel kapcsolatos pecsóthaszná­lat azonban megmutatta, hogy éppen Magyarországot mégis lényegbevágó veszedelem fenyegette. Ebben a kérdésben a ma­gyar kancelláriának kellett megvívnia a harcot, minthogy az országgyűlés összehívását e fontos közjogi változás idején nem tartották szükségesnek. Már abban a levélben, amellyel Ferenc császár Bécsbe hívta a nádort, az állt, hogy „nem változik meg azoknak az országoknak alkotmánya és elnevezése, amelyekből a császárság alakul". (Ohne jedoch die Verfassung und die Benennung der Länder zu verändern, aus welchen das Kayser­thum bestehen soll.) E szavak világosan kifejezték, hogy Magyarország az új császárságnak egyik tagja. Még világosab­ban jutott ez kifejezésre a titkos kancelláriának abban a törek­vésében, hogy az összes országok ugyanazokat az uralkodói pe­cséteket alkalmazzák. Ez ugyan megfelelt a címkérdésben ki­adott pátens „örökös országaim egységes teste" (Unitum here­ditarium dicionum nostrarum corpus) kifejezésnek, de beleütkö­zött abba, hogy a magyar részre kiadott szöveg nem a helyi hatóságokhoz, mint Ausztriában, hanem az országos kormány­hatóságoldioz volt intézve, és Magyarországot — hivatkozással a hitlevélre — biztosította jogainak, törvényeinek és alkotmá­nyánalí fönntartásáról." A. két leirat közti eltérés már a ma­Acsády Ignác: Az osztrák császári cím és Magyarország, 1877. „Nos meniores diplomaticae nostrae inauguralis assecuratíonis in hoc etiam eo dementer respexisse, ut quod ad augendum maiorem totius monarchiáé feplendorem dignitatemque suscipiendum decrevimus, salvis semper iurihus, legibus et constitutione perchari regni nostri Hungáriáé partiumque adnexa­rum fiat."

Next

/
Thumbnails
Contents