Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az Új császárság
NEM HOZ JAVULÁST A KÖZIGAZGATÁSBAN. 379 kellett volna a konferencia ée a császár elé kerülniök. Az államtanács iratai azonban továbbra is változatlanul az uralkodó elé jutottak. Munkája tehát terhesebb lett. A referenseknek is jobban felelt meg az írásbeli elintézés. Az ügyvitel tehát éppen azt a közvetlen formát nem tudta elérni, amelyet Károly főherceg annyira sürgetett, az egységes áttekintést, a különböző szakok legfőbb vezetőinek egyöntetű általános tájékozottságát és esetleges ellentéteik rögtöni kiegyenlítését. Amint a konferenciaminisztérium tagjainak számát úgyszólva kétszeresükre emelték, s amint a császárt továbbra is fárasztották a részletadminisztrációval, a reform lényegében tulajdonkópen már megbukott. Ez baj volt, mert a messzetekintő alapvetés meghiúsult, a várt összhang elmaradt, az irányok kitűzése helyett a legfőbb kormányzati fórum visszaesett a mindennapi élet jelenségeinek intézésébe, egymásnak ellentmondó legfelsőbb királyi elhatározások kibocsátásába, ami a kormányzat tekintélyének és eredményességének nem vált javára, A hatás, amit az új örökös osztrák császárság fölállításával elértek, korántsem felelt meg azoknak a nagy horderejű céloknak, amelyek a császárt és tanácsadóit az új cím fölvételére ösztönözték. Bécsben csak eggyel voltak tisztában, hogy a fejedelmek territoriális hatalma, különösen Poroszország előretörése óta, annyira megnövekáiett, hogy a birodalmi szervezet már jóformán csak látszat, forma volt. Ezt a régi formát sokan siratták Napoleon pártfogoltjainak országában is, de az örökös tartományokban is. Az utóbbiakban azonban az aulikus körök mégis csak örültek az osztrák gondolat erősödésének, amely a dinasztia birtokaiból legalább külsőleg szorosabb egységet teremtett. A baj csak az volt, hogy ez az egység most is csak külső maradt, s ha a dinasztikus politika a korábbi, ethnikailag egységesebb viszonyok közt nem tudott egységes szellemet ós közös érdeket kifejleszteni, erre most, amikor a lakosság ethnikai kevertsége csak fokozódott, még kevesebb volt a kilátás. Kevesen voltak azonban, akik a régi birodalom formáiban még mindig továbbélő értékeket mérlegelni és méltányolni tudták. Akik az osztrák császári cím fölvétele mellett kardoskodtak, csak a pillanatnyilag fönnálló bajokat vették szemügyre. Föláldozták az örökösödési elvnek azt a támogatást, amelyet az örökös bir-