Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az 1802. évi országgyűlés
368 1802. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. nek. Kifogásolja azonban, hogy éppen ez az, ami eddig hiányzott. A kölcsönös gazdasági viszony nem volt szabályozva, a vámokat önkényesen emelték vagy leszállították, amint az örökös tartományok érdeke kívánta. Az volt a téves irányelv, hogy a magyar nyersterményeket a legolcsóbban kell venni, a belőlük készült gyári termékeket drágán eladni. Ezért emelkedő áraknál a német kormányhatóságok vámemelésekkel és kiviteli tilalmakkal rászorították a magyar termelőt, hogy a német gyárosnak és kereskedőnek olcsóbban adja áruját. Ez eleinte sikerült, de az ipari árak nem estek s a felek közt a méltányos viszony fölborult. A további következménye ennek az lett, hogy a szegényebb termelő az árlenyomás miatt elhagyta az illető nyerstermény termelését ós más terménnyel iparkodott megfelelő hasznot elérni, a gazdagabb raktározta a készletét, míg az illető cikkben hiány állt be s az árak ismét fölmentek. A nyerstermény így drágább lett, mint a tilalom előtt, az örökös tartományoknak tehát csak átmeneti hasznuk volt a korlátozásból, a magyar termelők szegényebb részét pedig elnyomták ezek az intézkedések. Ez a bizonytalanság a vámolásban a magyar kereskedelmi «zellemre is káros hatással volt. Az emberek kezdték az árut összevásárolni, hogy drágaság idején adják tovább, tehát áruuzsora támadt, amely ismét drágított. Ennek a mindkét országnak sokat ártó bajnak elhárítására — összegezte a nádor fejtegetéseinek eredményét — „nem ismerek jobb módot, mint méltányos és állandó kereskedelmi rendszer bevezetését és minden, nem okvetlenül szükséges kiviteli tilalom elkerülése mellett Magyarországnak egy helyet, amelyen keresztül terményeit közvetlenül vihetne ki a külföldre, ós ez a hely Fiume volna." „Csak ezzel az eszközzel remélheti Felséged Magyarország fölvirágoztatását, ezúton várhatja majd egykor az állam ettől a belső erőkben és jószándókú akaratban oly gazdag országtól megmentését."
