Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az 1802. évi országgyűlés
A VISZONOSSÁG KÖVETELÉSE. 335 lésig — és a helytartótanács véleményének előzetes kikérése után. A javasolt teljes reciprocitás érdekében a fennálló sértő rendszabályok ellensúlyozására javasolták, hogy Magyarországon is csak szárazon lehessen szállítani osztrák borokat és hogy német kereskedő is fizessen újra vámot azokért a cikkekért, amelyeket eladatlanul visszavisz. Kívánták, hogy a magyar kereskedőnek engedjék meg az olyan áruk behozatalát a külföldről, amelyeket ott olcsóbban szerezhet be, mint az örökös tartományokban, és hogy a kereskedelmet sem helyi megszorításokkal, sem kereskedői kategóriák fölállításával ne korlátozzák. Általában a kereskedők megszorító kívánságaival szemben a kereskedői szabadság elve alapján állottak. Állást foglaltak a céhrendszer ellen, s ámbár a kereskedői tevékenységet bizonyos szakismeretekre vonatkozó vizsgához ós engedélyhez kívánták kötni, az engedélyesek részére teljes szabadságot javasoltak. A kézművesség fölvirágoztatását is a szabadságtól várták és csak új mesterségek meghonosítása esetén javasoltak 10 éves kedvezményeket, találmányok esetében 15 éves egyedáruságot, különben azonban tiltottak minden privilégiumot. Ennek megfelelően a saját üzemben bányászott réz szabad földolgozásáért és eladásáért is síkra szállottak, A nemzeti ipar föllendítésót megyénként kívánták gondozni s a megyék erre a célra „curator oeconomiae publicae" néven ezt az ügyet külön megbízott vagy megbízottak ügykörébe utalhatták volna, A Martinovics-összeesküvő azonban ezt a szervesen átgondolt szép javaslatot is, amely elgondolásában egészen megfelelt annak a függetlenségi törekvésnek, amelyet a rendek 1790-ben célul kitűztek, a többi deputacionális munkálatokkal együtt elsodorta. Az 1796-iki országgyűlésnek nem engedték meg, hogy a hadi szükségleteken kívül más tárggyal is foglalkozzék, A kórdós azonban elevenen élt tovább a lelkekben. Az 1796-iki országgyűlés után 1797-ben Berzeviczy Gergely latin nyelven írt — tehát a rendekhez szóló —• munkában tette szóvá e fájó kérdóseket.^^" A jozefinista Grellmann ugyanakkor adta ki gyűjteményes munkájának második kötetét, amelyben hosszú ismertetést közölt a regnikoláris deputációk munkálatairól, egy De eommercio et industria Hungáriáé. (Leutscíhoviae, 1797,)
