Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

szerben azt az akkor kifejlődött elméletet, hog}^ Magyarország kisebb adóhozzájárulásának ellensúlyozására az osztrák tartományok lakosainak adókópességét kell fokozni. Az alkalmazott eszközök korántsem voltak újak. Már az 1672-i vectigal is sikeresen alkalmazta a kivitelünlcet akadályozó korlátozásokat, kétszeres tótelekkel, Aufschlagokkal stb., vagyis átvette Colbert rendszeréből azokat a kényszereszközöket, amelyeket Franciaország idegen államokkal szemben alkalmazott. Az 1725-i vámrendszer is ezen az úton haladt tovább, különösen a linzi posztógyártás érdekében akadályozva a külföldi szövöttáruk behozatalát Magyarországba. A gyakorlatban tehát már előbb is megvolt az, amit az 1754-i vámrendszer ós a Kommerzienrat elméletben utóbb olyan tűrhetetlen mértékben felfokozott Magyarországgal szemben. Az 1754-i rendezésben az volt az új, hogy a magyar kereskedőt a külföldi (Ausztrián kívüli) kereskedelemből ki akarta zárni, s e külföldi áruk közvetítésének hasznát az osztrák kereskedelemnek óhajtotta biztosítani. Legfeltűnőbb intézkedése, hogy a magyar kereskedőknek azok után a külföldi áruk után, amelyeket osztrák kereskedőktől vettek, a vétel alkalmával lefizetett 5%-06 vámot a magyar határon fölállított állomásokon (Rückzahlplätze) visszafizették. Kiegészítette ezt, hogy külföldi árut csak az örökös tartományokon át lehetett behozni. A magyar kereskedő tehát így 5%-kai olcsóbban jutott az áruhoz, ez azonban tényleg azt jelentette, hogy az osztrák kereskedőnek a Magyarországba külföldről jövő áru után 5%-os hasznot biztosítottak. De volt ennek a rendszernek egy mélyebb következménye is: az osztrák gyáripar föllendülése.^" Ezt azután fokozatosan úgy építették ki, hogy a magyar kereskedőt Ausztriától is távol tartsák. Már 1754-ben a külföldi áru tételét magyarországi viszonylatban 30%-ra emelték. Amikor 17.71-ben a Triesztben vagy Fiúméban beszerzett áruk után jelentékeny vámkedvezményeket biztosítottak, a Magyarországba vitt árukkal szemben mégis fönntartották a 30%-os tételt. Megszüntették az osztrák kereskedőktől vásárolt áru 30%-os visszatérítését is, úgyhogy a magyar kereskedő sem a tengeri Status actualis, §. 52—54. Berényi, 199—205. \.