Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

hivatalos körök a belső forgalom emelésének, az olcsóbban dolgozó ország árui elhárításának, a kedvezőtlen kereskedelmi mérleg elvének folytonos hangoztatásával a külforgalmat tényleg megbénították. Mesterségesen fellendített iparuknak nem tudtak kellő fogyasztóterületeket találni, kitalálták tehát azt a kor viszonyai közé éppen nem illő módszert, hogy az egyes országok közt tegyenek megkülönböztetést. Az aktív magyar kereskedelmi mérleg és a magyar nemesi adómentesség, valamint az olcsóbb magyar termelési lehetőség jelszavaival Magyarországon teremtettek az osztrák iparnak és kereskedelemnek fogyasztópiacot. Az elnyomás ellen, amely a magyar városi életet és a magyarországi kereskedelmet valósággal tönkretette, de a magyarországi nyerstermelós legfőbb ágait: a szőlőgazdaságot, a marhatenyósztést, de még a szem termelést is komoly veszedelemmel fenyegette, a hosszú országgyűlósnélküli korszak elfojtott némasága után az 1790-es országgyűlés előkészületei közt elemi erővel tört ki a visszahatás. Még II. József idejében, 1784-ben éppen a nádor főudvarmestere, Szapáry János gróf emelte föl szavát a magyar gazdasági élet föllendítése érdekében. Németül írt munkájában: „Der unthätige Reichtum Ungarns wie zu gebrauchen", végigfutva az egész országon, a helyi adottságok természeti tényezőiből iparkodott levonni a tanulságot, hogy hol mit lehetne tenni az intenzívebb gazdálkodás érdekében. Legfontosabb javaslata azonban az volt, hogy a közlekedés és kereskedelem fölkarolására, minthogy a magyar állami életben erre fedezet nem volt, országos alapot létesítsenek a főurak, egyházak és városok adományaiból. Ez az alap nyújtotta volna a hitelt azokhoz a munkálatokhoz ós berendezésekhez, amelyekkel az országot fokozatosan ki lehetett volna emelni gazdasági elmaradottságából. Közjogi vonatkozásokat nem érintett, valószínűleg, mert II. Józseftől remélte, hogy terveit méltányolni fogja. Ez a remény nem vált be s azok a gondolatok, amelyeket Szapáry még elég bátortalanul tett szóvá, utóbb II. József rendszerének összeomlásakor már gátlás nélkül törtek utat maguknak. A fölvilágosodással a gazdasági ismeretek is nagyot haladtak Magyarországon. A Szapáryhoz hasonló autodidakták ós gyakorlati emberek mellett már olyanok tünedeztek föl, akik