Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

A MAGYAR KÍVÁNSÁGOK ELUTASÍTÁSA. 313 igénnyel, hogy semmi eredményre sem volt kilátás. A konferencia határozatát úgy fogalmazta meg, hogy figyelemmel lesznek mindarra, ami Magyarországnak és egyszersmind az egész birodalomnak is javára válik." A nádort különösen az keseríthette el, hogy annyi fölterjesztés után a gabonaneműek vagy legalább a búzának szabad kivitele érdekében éppen a konferenciát megelőző napon újabb rendelkezést kapott, amely most rnár nemcsak a gabonaneműek, hanem a széna, szalma, vaj, zsír, szalonna, liszt, marha és disznó kivitelét is eltiltotta. A konferencia végén a nádor szóvá is tette ezt a rendeletet ós kifejtette, hogy az az ország hangulatát nagyon megronthatja. A király azt válaszolta, hogy először magát az országot ós az örökös tartományokat kell ellátni, csak azután kerülhet sor a fölösleg kivitelére. A nádor tehát további fölvilágosításul kifejtette, hogy a Bánságból a szállítási viszonyok miatt osak külföldön lehet a fölösleget értékesíteni, ha ezt eltiltják, az alattvalóknak lesz terményük, de nem lesz pénzük, tönkremennek és a kontribució fizetése körül zavarok fognak föllépni. Így azután Ferenc császár beleegyezett, hogy rendelkezését egyelőre tart-sák vissza és a nádor szerezze be a szükséges tájékoztatást a készletekről, hogy a helyi szükséglet és az előre nem látott eshetőségekre számított mennyiség után marad-e még fölösleg a kivitelre?^'* A nagy ós újszerűségük miatt is szokatlan kívánságok ellenében így úgyszólva semmi sem történt a nemzet óhajainak kielégítésére. Egy puszta ígérettel az oktatásügy javítására és három szerzetesrend visszaállításával, ami Ausztriában is megtörtént, a II. József óta öntudatra ébredt nemzeti aspirációkat leszerelni nem lehetett. A nádornak az a törekvése tehát, amellyel el akarta hárítani a nehézségeket az országgyűlési tárgyalások elől, nem sikerült. • Azzal a mentalitással szemben, amely az 1801. december 1-i konferencián diadalmaskodott s amely mindig Magyarország nagy gazdagságát és azt emlegette, hogy — állítólag — oly " Iratok. I. 421. 1. Iratok I. 422—m. 1.