Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

a haditanács ezen a címen tagadta meg a puskákat a pestis miatt fölálh'tott kordon embereitől is.^^ A nádor 1798-iki javaslatára is azzal válaszoltak, hogy nem időszerű és ugyanerre az álláspontra helyezkedtek most is.^® Károly főherceg is az inszurrekció ellen nyilatkozott, ámbár nem volt alkalma vele megismerkedni s e tekintetben arra volt utalva, amit mások, főkép Alvinczy táborszernagy — aki magyar kérdésekben informátora volt — mondottak. Volt azonban a katonai kérdésnek ezenkívül még néhány kényes pontja, amelyek a hadi kormányzatot népszerűtlenné tették. Ilyen volt elsősorban ^ természetbeni ellátás és az elszállásolás kérdése. A rendek annakidején éppen a pénzügyi teher csökkentése kedvéért vállalták a Magyarországon állomásozó vagy átvonuló katonaság természetbeni ellátását. 1751-ben regulamentumot dolgoztak ki a hadsereg által átvett anyagok árának megállapítására. Azonban a hétéves, a török és a francia háborúk s az ezek következtében föllépett és állandóan növekvő pénzügyi válság miatt az árak rohamosan emelkedtek, a fizetett térítés a napi árral szemben jelentékenyen elmaradt, ebből pedig a lakosságnak éppúgy, mint az országnak tetemes kára támadt. A haditanácsot és a bécsi kormányszerveket viszont éppen az állam pénzügyi bajai indították arra, hogy ezt az eszközt mennél inkább kihasználják a maguk javára. Ebben a teherben, amit deperditáknak neveztek, bennfoglaltatott a kenyér-, a zab- ós a szénaporciók értékkülönbsége — békeidőben 32, az országban állomásozó ezred részére —, a faszolgáltatás ós mindezekndc szálh'tása, valamint az ezzel összefüggő minden egyéb költség. Zinzendorf Károly gróf már 1773-ban — sokkal kisebb létszám mellett — évi 5 millió forintra becsülte ezt a terhet.^" Az árak azonban azóta, különösen a főterményeket tekintve, háromszorosra, sőt négyszeresre emelkedtek, a Iratok, I. 58. 1. " " Iratok, I. 423. 1. 2" Erörterung der Frage, ob in denen zu der Krone Hungern gehörigen Provinzen der österreichischen Monarchie das nämliche Maut-System, wie in den österreichischen Erbländern und zwar ohne Schaden für diese letztem eingeführt werden könne. Staatsarchiv, NachJass Zinzendorf. Bd. 122., másolata: Nemz. Múzeum kézirattára Quart. Grerm. 139. — Eckhart P..: A bécsi udvar gazdasági politikája, 266. 1.